Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Imre: Variációk konfliktuskezelésre. Bonn, Berlin és Budapest diplomáciai erőfeszítései a keletnémet menekültkérdés megoldására, 1989
Tóth Imre szeptember 27-én vetette fel Horn Gyulának New Yorkban: szívesen utazna Budapestre, hogy személyesen fejezze ki köszönetét Magyarországnak. A tervezett látogatással igyekezett a magyarországi reformkurzust is pártfogásába venni.81 Az elszigeteltség ilyen körülmények közepette egyre kevésbé Magyarországot, inkább az NDK-t fenyegette. Október 4-én a magyar külügyminisztérium konzuli osztályának vezetője határozott és a korábbi óvatos kijelentésekre alig emlékeztető tervezetet tett le a kelet-berlini külügyminisztérium asztalára. Ennek kiindulópontja az volt, hogy az osztrák-magyar határ megnyitásáról szóló döntés visszavonása többé már nem lehetséges. A megtett intézkedések megfelelnek Magyarország érdekeinek, és az 1969-es megállapodás bizonyos pontjainak felfüggesztése lehetővé teszi a normális határforgalom lebonyolítását. A magyar javaslat szerint ki kell hagyni a szerződés preambulumából a kétoldalú barátsági együttműködésre vonatkozó utalást, mivel az utazás kérdéseit mindkét országra kötelező nemzetközi egyezmények szabályozzák. A szerződés második cikkelyét hatályon kívül kell helyezni, mivel - a tartózkodás idejétől függetlenül - minden ország állampolgárának jogában áll külföldre utazni és onnan visszatérni a hazájába. A Magyar Népköztársaságnak az útlevél érvényességéig nem áll szándékában sem saját, sem pedig más államok polgárainak külföldi tartózkodását időben korlátozni. A nyolcadik cikkelyben foglaltakkal szemben minden országnak kizárólagos joga, hogy külföldi állampolgárok kiutasításáról döntést hozzon. Utóbbi nem kétoldalú megállapodás függvénye. A magyar fél kategorikusan közölte, hogy semmilyen - az NDK által előterjesztett - köztes megoldást nem támogat, mert az az augusztus-szeptemberi események megismétlődéséhez vezetne.82 Erre azonban már nem került sor. Néhány hét maradt ugyanis abból a 28 évből, amely alatt a hidegháború jelképévé vált fal elválasztotta egymástól a két német állam polgárait. A berlini fal leomlása természetesen alapvető változást hozott a német-német és a nyugat-német-magyar kapcsolatokban. Genscher külügyminiszter látogatása nem veszítette el az aktualitását. Az utazásra - mely egy éven belül már a harmadik volt - november 23-24-én sor is került. A vizit előkészítésekor fontos szempont volt, hogy a nyugatnémet vezetés biztosítsa a magyar felet: Bonn továbbra sem téveszti szem elől a reformok alakulását. A nyugatnémet-magyar kapcsolatok nem az NDK árnyékában fejlődnek, hanem saját súlyuk és jelentőségük van - mondta Genscher, s egyszersmind azt is értésére igyekezett adni a világnak, hogy a reformországok belső nehézségeit nem fogják semmiféle destabilizálás érdekében kihasználni.83 A látogatás első napjának végén elhangzott pohárköszöntőjében utalt rá, hogy a reformhajlandóság ára lehet az izoláció. Egyértelműen kijelentette azonban, hogy az európai fejlődés dinamikáját nem lehet lefékezni. Hozzátette azt is: az NSZK valamennyi kelet- és közép-európai szomszédjának tudnia kell, hogy a Nyugat nem kíván egyoldalúan hasznot húzni a nehéz és érzékeny átalakulás eredményeiből. A külügyminiszter igyekezett meggyőzni magyar partnereit és természetesen másokat is arról, hogy a stabilitás érdekében a re180 Külügyi Szemle
