Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - EURÓPA - Király Gyöngyi: Balti régió: a kisállami projekt
Balti régió: a kisállatai projekt bár inkább abban az értelemben, hogy több az utalás a szervezetekre és az úgynevezett balti-tengeri régióra, bár ez utóbbit nem definiálják. Az Európai Unió központi diskurzus, mint szervező erő és referenciapont jelenik meg. A vizsgálati időszak hét éve alatt megfigyelhető egyfajta közeledés a felvázolt zsáne- rek, főleg a történelmi és a gyakorlati között. Az EU-csatlakozás megváltoztatta az országok szerepét és gondolkodását a régióról, és a gyakorlatiasabb megközelítés került előtérbe. Emellett maga az unió is határozott véleménnyel állt elő a régióról (részben persze az egyre több ide kötődő tagállam hatására). „A balti-tengeri régió gazdasági fejődése sok más európai régió számára modellként használható. "109 A szövegek vizsgálata során tehát találtunk néhány alapvető zsánert: egy a történelmi és földrajzi érvekre építő zsánert és egy sokkal gyakorlatiasabbat, ahova a nagy országok Németország, Lengyelország és Oroszország is tartoznak, bár sajátos reprezentációkkal. Láthattuk azt is, hogy az EU-tagság meghatározó. Ráadásul a regionális felépítés és vélemény témákban meg lehetett különböztetni egy az unióra jellemző zsánert (ami nem volt jelen az önkép témájánál, hiszen nem is lehetett). Ami még érdekesebb, az Finnország kirajzolódó központi szerepe. Minden egyes országnak jó a kapcsolata Finnországgal, és támaszkodik rá. Ez azonban nem a véletlen műve, hanem tudatos politika eredménye, ahogy azt Tarja Halonen elnök is kijelentette: „Eredményképpen jó, gördülékeny, és széles körű kapcsolataink vannak szomszédainkkal és más Balti régióbeli országokkal. Finnországra közel és távol úgy tekintenek, mint hatékony és megbízható partnerre. Egy kis országnak, mint mi, a stabilitás alapvetően fontos jólétünk és biztonságunk szempontjából."110 A regionális szerkezet tekintetében azt találtuk, hogy léteznek a két nagy zsánerhez kötődő megközelítések. A történelmi zsáner a kisebb és földrajzi közelségen alapuló szervezetek felé hajlott, míg a gyakorlatias a szélesebb, esetalapú szervezetek felé. Emellett láttuk, hogy a régióról kialakult általános kép pozitív, még ha helye eléggé kétséges is. Az biztos, hogy régiók között fekszik, de azok nem jellemezhetők a Baltikumra jellemző dinamizmussal. Világossá vált az önkép bizonytalansága is az időszak alatt. A fejlődő rendszerváltó országok, az erősödő Oroszország, a bővülő EU, nem is beszélve 2001. szeptember 11- ről, mind folytonos helyzetmeghatározásra késztették az államokat. De mindezek alatt az alapvető zsánerek nem változtak, még ha némileg talán közeledtek is, de az egységes zsánerré olvadástól még messze vannak. A következő rész azt vizsgálja melyik diskurzus vált valóra a „terepen". 2009. ősz 133
