Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Masát András: Régi és új pozíciók a magyar kultúra németországi megjelenésében: 1989-2009
Régi és új pozíciók a magyar kultúra németországi megjelenésében: 1989-2009 kezdve a németországi magyar egyesületeken keresztül egészen a tudományos kapcsolatokig nyúló érintkezési pontok folyamatosan újabb és újabb impulzusokat adnak. A politikai és történelmi kapcsolatok kultúr- és tudománypolitikai vetületét jól mutatja a budapesti Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem tevékenysége is, amelyet 2001- ben, az ulmi egyezménnyel alapítottak. A Német Szövetségi Köztársaság, Bajorország és Baden-Württemberg tartomány, valamint Ausztria és - részben - Svájc tudományos és pénzügyi partnersége révén Magyarországon alakulhatott meg a második világháború után az első német nyelvű felsőoktatási intézmény a német nyelvű országok területén kívül. Az egyetem létében és programjaiban jól jelzi a magyar-német kapcsolatok különlegességét és az abban rejlő további lehetőségeket. Magyarország kulturális újrapozícionálása Németországban tehát folyamatosan zajlik. Ehhez azonban óriási erőfeszítésekre, jóakaratra, fogadókészségre van szükség mindkét oldalról. Az elmúlt húsz évben a magyar kultúra Németországban nem panaszkodhatott ezek hiányáról. De nem szabad abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy ezek a (politikai és) kulturális kapcsolatok bejáratott pályák, és csak „pályafenntartási" munkálatokkal e kapcsolatok megtarthatók, fejleszthetők. Az EU-tagsággal a kulturális külpolitika helyzete nem lett könnyebb: az unión belüli lét több lehetőséget kínál, ugyanakkor a megnövekedett konkurenciával is számolnia kell a kulturális külpolitikának. Németország kulturális szerepe tovább nő Közép-Európában; a térség országai a diplomácia céljaival összhangban a kulturális kapcsolódások lehetőségeit is keresik Németországban, hiszen e kulturális kapcsolatok gazdasági, politikai vagy éppen turisztikai11 hozadéka egyre jelentősebb, kézzelfoghatóbb. Már régóta európai kulturális térben mozgunk, kulturális tevékenységünkben ennek a térnek az alakulását befolyásolhatjuk adottságainknak megfelelő mértékben és módon. Ha a modern EU-tag Magyarország országképét akarjuk közvetíteni (amely persze nem függetlenítheti magát a belpolitikától és a hazai kulturális viszonyoktól - bármennyire is üdvös lenne néha), akkor bizony ott kell lennünk az európai kulturális terek kialakításánál, folyamatos megújulásánál. Ehhez nekünk továbbra is elsősorban Németországon keresztül vezet az út. Ezért hosszú távú, egyben rugalmas stratégiára van szükség, mely folyamatosan megújuló, innovatív kínálattal - mint hangsúlyoztuk - a tartományokban már meglévő kapcsolatokra épít. Németországban a politikai bonuszunk természetszerű elvesztése új együttműködési hálók kiépítését, a kulturális dialógusok egyre újabb formáit igényli. Nemzeti kultúránknak, identitásunknak a magyar-német dimenzióban való megjelenítése olyan stratégiát és olyan projekteket feltételez, amelyek a Németországon belül is meglévő európai találkozásokra épülnek. Az európaiság itt értelmezésemben elsősorban a regionális kulturális kódokra épülő multikulturális dialógusokat, tágabb értelemben pedig a nagyobb regionális, komplex projektekben való részvételt jelenti. Ilyen lehetne például egy átfogó Duna-stratégiát megvalósító fejlesztési koncepció, amelyben a gazdasági-politikai-szociális célkitűzések nem választhatók el a kulturális kapcsolódá2009. ősz 105