Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Masát András: Régi és új pozíciók a magyar kultúra németországi megjelenésében: 1989-2009
Masát András Frankfurt után és az évad előtt: „Mi is normális ország lettünk, vagy ezt már említettem?" (Esterházy Péter frankfurti beszéde, 1999) Esterházy Frankfurtban, amikor Magyarországról mint irodalmi országról szólt, a nyelv börtönét említette. A nyelvi kiszolgáltatottság az indogermánokkal szemben a beszéd egyik vezető gondolata volt. Ez azonban már Frankfurt előtt sem volt különösebben érezhető, hiszen épp az volt a szembetűnő, hogy már voltak Németországban magasan jegyzett kortárs íróink, és a középgeneráció sem volt ismeretlen a német könyvpiacon. Frankfurt után pedig olyan figyelem terelődött a magyar irodalomra és az egész magyar kultúrára, amely tartós és szilárd pozíciót ígért. Maradjunk egy ideig még a személyes írói elismertségnél, illetve az abból táplálkozó kulturális kapcsolatoknál: Konrád György 2003-ig a Berlin-brandenburgi Művészeti Akadémia elnöke, 2001- ben Aachen város Kari-díját kapja meg mint „az európai igazságosság és kibékülés hídépítője" (Brückenbauer für Gerechtigkeit und Versöhnung in Europa). 2002-ben Kertész Imrének ítélik - első magyar íróként - a legértékesebb nemzetközi irodalmi díjat, a No- bel-díjat, elsősorban az 1996-ban németre újra lefordított (szintén Christina Viragh fordításában!) Sorstalanság című regényéért. Itt is hosszú folyamatról lehet beszélni: már 1990 óta lehetett Kertészt németül is olvasni (aki korábban fordítóként is dolgozott); a könyvvásár évében Nádas és Esterházy mellett hét kötettel volt jelen a német könyvpiacon. Nobel-díja 2002-ben ismét ráirányítja a figyelmet a magyar irodalomra (és annak belső erővonalaira), és újabb lökést ad a magyar nyelvű írók és költők iránti megkülönböztetett figyelemnek. 2004-ben Esterházy veheti át Frankfurtban a Német Könyv- kereskedők Béke Díját (Friedenspreis des deutschen Buchhandels), a laudációt Michael Naumann kulturális államminiszter tartja. A középgeneráció - Darvasi, Garaczi, Parti- Nagy - pedig Berlinben a DAAD művészi ösztöndíja és a kiadók jóvoltából végképp ismertté és elismertté válik. A nyelv börtönéből tehát „németül" sikerül a kiszabadulás; és bár - napjainkra mindinkább - ismét érezhető a valóban jó, minőségi fordítók hiánya, irodalmunk legkiválóbbjai a német könyvpiacon érezhető és állandó jelenlétükkel a magyar kultúra elsődleges és megbízható zászlóvivői. Ehhez járult még egyre érezhetőbb jelenlétünk a lipcsei könyvvásáron, és ebben a sorban említendő a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 2004-ben, amelynek díszvendége Németország volt, és amelyet Günther Grass Nobel-díjas író is megtisztelt jelenlétével. A kultúra más szegmenseiben azonban az ezredforduló környékén nem ilyen rózsás a kép. A 2000-es Expón, Hannoverben kulturális bemutatóink voltak ugyan, s 2001 májusában megnyílt a magyar-bajor kapcsolatok ezer évét bemutató Korona és kereszt kiállítás, és még számos helyen és alkalomból jelenhettek meg Magyarország kulturális életének kiválóságai. Mégis: az induláskor, 1989-ban kapott politikai bonusz eltűnik. Már nem egy 94 Külügyi Szemle
