Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Kiss J. László: A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások. A sokpártiságtól a kétpólusú pártpolitikai rendszer megszilárdulásáig
Kiss ]. László követeli meg a maga „godesbergi fordulatának" végrehajtását; nevezetesen a szövetségi köztársaság államérdekét képező uniós és atlanti tagság feltétel nélküli elismerését. Ám ez nem kockázatmentes a pártnak, mivel épp a profilja gyengülne általa; jóllehet egy ilyen fordulattal a kormányzóképesség lehetőségei is megteremtődnének. (Az SPD 1959. évi godesbergi fordulatát követően még hét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a párt - a háború után első ízben - nagykoalíciós kormányzati tényező legyen.49) A kis pártok feltörése A pártpolitikai rendszer átalakulásának meghatározó sajátossága, hogy a parlamenti választások valódi nyertesei immáron a középpártok nagyságrendje felé haladó kis pártok, mindenekelőtt - a szavazatok 14,5 százalékának megszerzésével - az egyértelmű győztesnek tekinthető FDP. A liberálisoknak a 2005-höz képest 4,7 százalékkal sikerült növelniük szavazataik számát. így több mint kétszer annyi szavazattal rendelkeznek, mint a CSU, amely Bajorországban parlamenti választáson ötven év óta a legrosszabb eredményt érte el (42,6 százalék). Ezzel gyengébb támogatást tudhat magáénak, mint a 2008. évi tartományi választások - történelmileg legrosszabbnak tartott - 43,5 százalékos eredménye volt. Helmut Kohl idején a CSU és az FDP még lényegében azonos szinten állt, vagy az előbbi vezetett. A választások e tekintetben is megszakították a folytonosságot: a két párt között az erőviszonyok a liberálisok javára módosultak. A FDP-t ért kritikák középpontjában időről időre a párt világos politikai arculatának hiánya (Profilneurose) és állhatatlansága állt, aminek okát a liberálisok két ellentétes - hol a CDU-val, hol az SPD-vel létrehozott - koalícióival hozták kapcsolatba. A Guido Westerwelle vezette párt tizenegy évi ellenzékisége alatt sohasem adta fel az uniópártokkal alkotandó koalíció tervét és az adócsökkentés célját, s ezt a választók most készek voltak megjutalmazni. A párt programját már nem lehet a piaci érdekeket követő adócsökkentés politikájára szűkíteni: a család- és az oktatáspolitika irányában is növekvő nyitottságról tanúskodik. A Baloldalt a parlamenti választásokon megközelítőleg 5,2 millió ember választotta, egymillióval több, mint négy évvel korábban. Elért 11,9 százalékával (+ 2,7 százalék) maga mögé utasította a Zöldeket, akik az ötödik helyen végeztek. Ok nem tudták ugyan megakadályozni a fekete-sárga többséget, és a harmadik legerősebb párttá sem sikerült válniuk, ám a szavazatok 10,7 százalékával történetük legjobb eredményét érték el (2005: 8,7 százalék). Többségükben otthon maradtak azok, akik a 2005. évi választásokkal szemben most nem akartak az SPD-re szavazni. De a közvélemény-kutató intézetek szerint a megkérdezettek hatvanhét százaléka azon a véleményen volt, hogy a párt feladta szociáldemokrata elveit. A Baloldal választóinak többségét a gazdasági fejlődés vesztesei és a német állapotokat igazságtalannak érző emberek alkották, míg a Zöldeké a környezetvédelem híveiből kerültek ki.50 Az FDP-nek éppen azokat a rétegeket sikerült 78 Külügyi Szemle
