Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Kiss J. László: A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások. A sokpártiságtól a kétpólusú pártpolitikai rendszer megszilárdulásáig
A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások 1991-1995-ben (Brémában), valamint a CDU, a Ronald Schill-féle párt és az FDP között 2001-2004-ben (Hamburgban).10 Ilyen kombinációk - az SPD, a Zöldek és az FDP által alakítandó, úgynevezett „közlekedési lámpa" (piros-zöld-sárga) szövetség, illetve az uniót (CDU/CSU), a Zöldeket és az FDP-t magában foglaló, úgynevezett jamaicai (fekete-zöld-piros) koalíciók formájában - már a 2005. évi parlamenti választások estéjén megfogalmazódtak az országos szintű politika lehetőségeként is, jóllehet, a pártok igazán még nem voltak rá felkészülve. Számos elemző hangsúlyozta azt, hogy az új össznémet baloldal jelentkezésével kialakuló ötpárti rendszer a pragmatizmusban megfáradt néppártok monopolhelyzetének végét jelzi, s akkor sem lenne helyreállítható, ha a Die Linke eltűnne a politikai életből.11 A párt előretörése miatt különösen az SPD helyzete vált kényessé: 2007-ben a brémai városi, 2009-ben a hesseni és az alsó-szászországi tartományi parlamentbe történő bevonulása jól mutatta, hogy nem erősíti, inkább gyengíti a politikai közepet kereső szociáldemokrata pártot. A hagyományosan a politikai közepet jelentő uniópártok szempontjából is kétséges lehet, hogy mennyire stabil és reformer az a politikai közép, amelynek egyes csoportjai egyre gyakrabban tartanak a társadalmi lecsúszás veszélyétől, és növekvő biztonsági igényeiknek adnak hangot. A baloldali előretörésnek nevezett jelenség valójában a szövetségi köztársaság társadalmi struktúráját mélyen érintő átalakulás. A globalizálódás és az egyesülés hatására ugyanis a német jóléti társadalom korporativ rendje, s ennek következében az erre a rendszerre szabott pártpolitikai szerkezete is fellazulóban van. Ám a kritikus fejlődésben ez még nem jelenti az új pártrendszer azonnali kialakulását és a meglévő összeomlását. A 2008-as alsó-szászországi választásokon, egy ötpárti parlamentben lehetséges volt a CDU és az FDP koalíciója. Szászországban 2004 után hat párt képviseltette magát a parlamentben, mégsem merültek fel stabilitási problémák. Az NSZK föderális felépítése jelentős mértékben kedvez a politikai rendszer rugalmasságának, mivel azok a pártok, amelyek országosan ellenzékben vannak, tartományi szinten átvehetik a kormányzati felelősséget. A „súlyok és ellensúlyok" rendszere tehát stabilizálóan hathat, ugyanakkor adott esetben a reformok elfogadását megnehezítheti. Egy állam - két társadalom. A Baloldal és „régi" pártok Társadalmi-gazdasági háttér A regionális PDS, majd az országos szinten zászlót bontó Baloldal megerősödése nem csupán az SPD neoliberális reformpolitikájának, hanem egy sokkal korábbi jelenség - az új és a régi tartományok közötti strukturális fejlődési különbségek - következménye is. Az államjogi egyesülés feltételei között Németországon belül egy nyugati és egy keleti társadalom alakult ki, s a közöttük lévő különbség húsz év alatt sem szűnt meg. 2009. ősz 61
