Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Rada Péter: Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat
Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat? Fukuyama egyik tanulmányában48 viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy ennek pont ellentmondanak a demokratizálásra tett eddigi kísérletek mögött meghúzódó filozófiai értékek. A liberális eszmék érvényesülése és a joguralom biztosítása pont az állami erőszak korlátozását jelenti. Ilyen értelemben az alapvető szükségletek megteremtése nem lehet a demokratizálás első szakasza, hiszen annak ellentmond, de paradox módon mégis ez teremti meg az alapot a demokratikus állam kialakulása felé. Vagyis az államépítés ezen szakasza mindenképpen meg kell hogy előzze a demokrácia kialakulását. Fukuyama ugyanebben a tanulmányában arra is rámutat, hogy nincs igaza azoknak, akik azt állítják, hogy az elsietett demokratizálás véres konfliktusokhoz vezethet, mert a történelem inkább azt példázza, hogy inkább az államépítés, semmint a demokratizálás volt erőszakos és véres.49 A nem működő államokban a biztonság megteremtésének sokszor egyetlen módja a külső hatalom fegyveres jelenléte. Ez könnyen érthető, hiszen az állam gyengesége vagy éppen az állam erőszakos cselekedetei voltak, amelyek a bukáshoz vezettek, tehát naiv elképzelés arra várni, hogy a helyzet magától stabilizálódjon. Szomália az államkudarc „ideáltipikus" példája,50 és a bukás okát is elsősorban külső tényezőkre lehet visszavezetni. Az állam belső minősége természetesen hozzájárult, hogy Szomáliáról, már igazából az 1980-as évek közepétől, mint nem működő államról beszélhetünk, de az igazi bukást a hidegháború vége és az amerikai katonai segélyek visszavonása jelentette. A segély mindig is a kormányzat legfontosabb erőforrása volt, hogy képes legyen egyensúlyozni a különböző klánok érdekei között, ezért annak csökkenése azzal járt, hogy a kormányzat tovább nem tudta megvédeni saját hatalmát a megerősödő hadurakkal szemben. Ez is mutatja: az első lépés az államépítés során, hogy az állam rendelkezzen azzal a képességgel, valamint a szükséges erőforrásokkal, hogy az állami hatalommal szemben megjelenő kihívókat megbüntesse, vagy meg tudja vásárolni. Ráadásul azokban az országokban, amelyekben a háború megszokottá vált, az erőszakhoz szocializálódott társadalom önmagától nem lesz képes a békés élet kereteinek a megteremtésére, hiszen az emberek jelentős része gyakran ilyenkor már magából a háborúból él. A feladat ezért a fegyveres konfliktus megszüntetésén felül az, hogy lefegyverezzék, demobilizálják a szemben álló erőket, és segítsék a volt harcoló feleket visszailleszkedni a békés életbe. A folyamatnak politikai, katonai, humanitárius és társadalmi dimenziói is vannak. Ezeket az embereket meg kell próbálni beilleszteni az új hatalmi struktúrába, mert a fegyverek összegyűjtésén és a fegyverkereskedelem megszüntetésén felül ez az egyik bevált biztosíték a konfliktus kiújulásának elkerülésére. A demobilizálás során munkalehetőségeket kell teremteni a volt katonáknak, és szükséges az is, hogy biztosítsák az olyan kiszolgáltatott csoportok, mint a gyerekek, nők és a megnyomorodott emberek megélhetését. Mindez egyben a demokrácia kialakulásának az előfeltételét is jelenti, mert empirikusan alátámasztható tény, hogy a demokrácia csak abban az esetben válhat önfenntartóvá, ha minden olyan csoport és ember lehetősége és joga biztosított a 2009. tavasz 55
