Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Peisch Sándor: "Soha nem felejtjük el nektek...". A magyar-német kapcsolatok az elmúlt két évtizedben
Soha nem felejtjük el nektek. .."A magyar-német kapcsolatok az elmúlt két évtizedben szemben álló_katonai szövetségi rendszerekhez tartoztak. Ennek az érdekközösségnek a legfőbb jellemzője az, hogy az érintett kormányok meg kívánták őrizni az enyhülési politika, a helsinki folyamat vívmányait. Felismerték ugyanis, hogy a közép-hatótávolságú rakéták telepítésével megkezdődött újabb hidegháborús időszak legfőbb vesztesei nem a szuperhatalmak lesznek, hanem éppen a vasfüggöny két oldalán fekvő európai országok, mindenekelőtt a két német állam és Magyarország, de folytathatnánk a sort Ausztriával, Olaszországgal, Franciaországgal is. A második szakasz a közös érdekek és közös értékek időszaka. Ennek kezdetét 1988— 89-re teszem, amikor a Németh Miklós, Pozsgay Imre, Horn Gyula nevével fémjelzett reformszocialista magyar kormány döntő fontosságú lépéseket tett az ország európai irányultságú fejlesztése érdekében. Az 1956-os események átértékelésével (nem ellen- forradalom, hanem népfelkelés történt) megkérdőjeleződik az addigi rendszer legitimitása. A genfi menekültügyi konvencióhoz csatlakozva Magyarország leveti magáról azt a bilincset, amelyet a Varsói Szerződés tagállamainak megállapodása jelentett számára, ami előírta a hazájukba visszatérni nem akaró állampolgárok visszatoloncolását, azaz Magyarország az embert állította a politika középpontjába. (Ezt a lépést természetesen nemcsak a hazánkban tartózkodó keletnémet menekültek indokolták, hanem a Romániából és más kelet-európai országokból érkezett s ugyancsak nálunk menedékre talált magyar és nem magyar származású menekültek is!) Külgazdasági - de természetesen külpolitikai - szempontból jelentős lépés volt az Európai Közösségek diplomáciai elismerése és a kereskedelmi és kooperációs megállapodás megkötése (mindkettő a KGST-országok közül elsőként hazánk nevéhez fűződik). Ez jelzi azt a fokozatos, de egyértelmű orientációváltást, amelyet a nyolcvanas évek kezdete óta szorgalmaztak a reformerők, de ami kemény belső viták és a külső feltételek megváltozása nyomán csak az évtized vége felé bontakozhatott ki. Ebben döntő szerepet játszott a „German connection", a német kapcsolat, amelynek kiépítésében hervadhatatlan érdemei vannak dr. Horváth István akkori bonni nagykövetnek. Ennek az orientációváltásnak és egyben a magyar nemzeti függetlenség visszanyerésének fontos mozzanata volt, amikor a Németh-kormány 1990. február 20-án aláírta az egyezményt a Szovjetunióval a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok kivonásáról. Ezt a vonalat, hazánknak az euroatlanti integrációs rendszerbe való bekapcsolásának folyamatát vitte tovább a rendszerváltás után Antall József kormánya, amikor szinte legelső külpolitikai lépésként megkezdte a tárgyalásokat az EK-val a társulási megállapodás, az úgynevezett Európai megállapodás megkötéséről. Az értékközösség irányába mutat a nemzeti kerékasztal-tárgyalások megkezdése, majd az a tény, hogy az 1990 májusában megválasztott demokratikus kormány hitet tett a jogállamiság, a parlamenti demokrácia és a szociális piacgazdaság megteremtése mellett. Fontos megemlíteni, hogy az úgynevezett új demokráciák közül - nem csupán a változásokban vitt úttörő szerepe elismeréseként, hanem a politikai és alkotmányjogi 2009. ősz 45
