Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Kőrösi István: A magyar-német gazdasági kapcsolatok fejlődésének húsz éve (1989-2009)
A magyar-német gazdasági kapcsolatok fejlődésének húsz éve (1989-2009) és kelet-európai országok rendszerváltása nyomán végbement átalakulás, a közép- és kelet-európai térség visszatagozódása Európába, újra bekapcsolódása az európai munkamegosztásba és gazdasági kapcsolatrendszerbe. Az újraegyesítés növelte Németország súlyát az európai gazdasági integrációban és a nemzetközi politikában. Németország népessége 61 millióról 81 millió főre nőtt. A négy nagy népességű EU-állam közötti korábban közel kiegyenlített népességi arányok erősen eltolódtak Németország javára. A korábbi NSZK területe mintegy harminc százalékkal nőtt meg, ezzel Németország az Európai Unió harmadik legnagyobb területű államává vált. A több mint 30 százalékos népesség-gyarapodással ellentétben az egy főre jutó gazdasági teljesítőképességben romlott Németország pozíciója. A keletnémet tartományok belépése a német gazdaság feszültségpotenciálját, problémáit és finanszírozási terheit növelte, a német tőkeerő tetemes részét, évente mintegy százmilliárd eurós nagyságrendű befektetést az új keletnémet tartományokba kellett átirányítani. Az újraegyesítés nyomán, a kelet-közép-európai rendszerváltások után, illetve azzal egyidejűleg Németország nemcsak politikai okokból, de fontos gazdasági érdekei miatt is az integráció továbbvitelére helyezte a hangsúlyt. A Gazdasági és Monetáris Unió megvalósítása Németország és Franciaország együttes közös kezdeményezésére történt. A valutáris bizonytalanságok kiküszöbölése, az árfolyam-ingadozások megszüntetése a közös valuta révén az euróövezetben, a német márka rendszeres felértékelődéséből származó export-versenyképességi hátrányok megszüntetése, a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósítása Németországnak kedvező megoldásokat hozott. Németország az európai integráció elmélyítését nagy hangsúllyal és aktivitással támogatta, de ezt mindenekelőtt saját gazdaságstratégiai irányvonalának minél nagyobb mértékű érvényesítéséhez kötötte. Németország az Európai Unió fő nettó finanszírozója. Az EU költségvetéséhez való hozzájárulásért cserébe az integrációban stabilizációs céljainak elfogadtatására törekedett. Németország a nettó fizető szerepét azért vállalja, mert a közvetett integrációs előnyök, a piacbővülés hatása a német ipar exportlehetőségeit növelte és növeli. A német újraegyesítésnek az unióra gyakorolt pénzügyi hatásai közül a nemzetközi kamat- színvonalra, a tőkemozgásra való befolyását és az euró-övezetbeli monetáris politikai kooperáció fejleményeit kell kiemelni. Németország békés újraegyesítése alapvetően új helyzetet teremtett Európában és a világban. Az újraegyesítésre, Németország és Európa kettéosztottságának megszüntetésére nyugatnémet vagy külső erők révén semmi esély és lehetőség nem volt, mivel a két egykori szemben álló politikai rendszer választóvonalán bármely összecsapás világháborúhoz és nemzetközi katasztrófához vezetett volna. Az újraegyesítés és Európa két részre tagoltságának megszüntetése azoknak a mélyreható változásoknak a következménye, melyek az 1989. évi kelet-közép-európai rendszerváltásban tetőztek, s amelyek élén Magyarország és Lengyelország állt. (A nemzetközi politikai konstelláció rendkívül fontos volt, de gazdasági cikkünkben erre most nem térünk ki). 2009. ősz 23
