Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Kőrösi István: A magyar-német gazdasági kapcsolatok fejlődésének húsz éve (1989-2009)
A magyar-német gazdasági kapcsolatok fejlődésének húsz éve (1989-2009) termelékenységet, a munkavállalók motiváltságát, képzettségét, utána a munkaerő- költségek alakulását és a szakképzett munkaerő rendelkezésre állását tartják a legfontosabbaknak. A német vállalatok legkevésbé a munkaerőköltségek alakulásával, a szakképzett munkaerő rendelkezésre állásával, a munkajogi szabályozással és a pályakezdők képzettségével elégedettek. Aggasztóan negatív tény, hogy 2005 és 2008 között legjobban a munkavállalók teljesítménymotiváltságával, képzettségének alakulásával, a pályakezdőkkel szembeni és a szakképzett munkaerő rendelkezésre állásával kapcsolatos elégedettségi mutató romlott, sőt nőtt az elégedetlenség a betanított munkások rendelkezésre állásának hiánya miatt egyes cégeknél. Érdekes és fontos, hogy a nemzetközi versenyben az országok befektetési és termelési telephelyként mennyire vonzók a német befektetőknek (ezt mutatja be a 18. táblázat). A vonzóerő szerinti országsorrend a legutóbbi években gyakran és nagymértékben módosult, sokszor a rövid távú tényezők függvényében. Egyre inkább felértékelődnek a hosszú távon vonzó, tartós telephelytényezők, ezek megteremtésére és stabilitására kell törekedni. 2008-ban a német működőtőke-befektetések szempontjából a legvonzóbb országok Románia, Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Lengyelország voltak. Utánuk Németország következett a 6. helyen. Az új EU-10-ek közül Magyarország a 8. helyen áll, Litvániát és Bulgáriát előzi meg. Magyarország korábban a vállalatok megítélésében tartósan a 4. helyen állt, egészen 2007-ig, azóta viszont folyamatos és nagymérvű a megítélés romlása. A 2008. évi felmérés szerint, ennek ellenére, a már Magyarországon működő cégek 73,1 százaléka ismét Magyarországot választaná befektetése helyszínéül, ami azt jelzi, hogy a német vállalatok nagyarányú többsége elégedett helyszínválasztásával. Oda kell figyelni azonban arra, hogy az igenlő válaszok aránya 2005-ben még 78,6 százalék volt, 2008-ra 5,5 százalékponttal visszaesett. A német működő tőke hosszú távú eddigi magyarországi sikeres működésének bizonyítéka, hogy a műszaki munkatermelékenység a magyarországi német leányvállalatokban átlagosan eléri, gyakran meghaladja a németországi színvonal kilencven százalékát, ami a magyar mikrogazdasági környezet nagyfokú adaptációs készségének bizonyítéka. A német működő tőke a műszaki fejlesztés, a hatékonyabb forrásallokáció s a termelési struktúra korszerűsítésének fontos tényezője. A beruházások legfőbb motivációja és fő döntési szempontja természetesen az adózás után elérhető nettó profitráta, euróbán számítva. A Magyarországon működő legjobb vállalatok az elmúlt években (2006—2007-ig) átlagosan hét-nyolc százalék adózás utáni nettó profitot értek el euróbán, míg a feldolgozóipar átlagában a németországi nettó profitráta a 2-2,5 százalékos sávban mozgott. Ha a 2008-2009-es válság turbulenciái után sikerül a kereskedelmet, a beruházásokat normalizálni, és a korábbi vonzó profitrátát újra el lehet érni, akkor a kapcsolatok fejlesztésében a hosszú távú érdekeltség újra helyreállítható. 2009. ősz 19
