Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Kőrösi István: A magyar-német gazdasági kapcsolatok fejlődésének húsz éve (1989-2009)
A magyar-német gazdasági kapcsolatok fejlődésének húsz éve (1989-2009) folyamatokat. A zöldmezős beruházások esetében a tőkebeáramlás egyértelműen hozzájárult a GDP visszaesésének mérsékléséhez. Ez jól érzékelhető volt a kereskedelem és a szolgáltatások, továbbá a jelentősebb működőtőke-befektetésekkel jellemezhető iparágak átlagosnál kisebb arányú visszaesésében. További kedvező fejleménynek tekinthető, hogy a tőkebeáramlás nemcsak a GDP-visszaesést mérsékelte, hanem számottevő szerepet játszott szerkezetének módosulásában is, amit a szolgáltatások és a kevésbé tőkeigényes feldolgozóipari ágazatok nemzetgazdasági súlyának viszonylagos növekedése tükrözött. A német mííködőtőke-beruházások indítékaipiaci Az 1990-es években a Magyarországon megjelenő német működő-beruházások fő motívumai az alábbiak voltak: 1. az értékesítés előmozdítása, biztosítása a közvetlen piaci jelenlét révén; 2. „Magyarország mint ugródeszka" a kelet-közép-európai piaci expanzióhoz; 3. a termelési költségelőny lehetőségeinek kiaknázása; 4. a belföldi gyártóval történő együttműködésből származó előnyök; 5. adóelőnyök; 6. a konkurens vállalatok sikereinek követése; és 7. a beruházástámogatások előnyeinek kihasználása. E motívumok mellett - kisebb arányban ugyan - egyéb motívumok is szerepeltek a befektetéseknél: 1. a szigorú német környezetvédelmi előírások kikerülése; 2. infrastrukturális okok; 3. a termékek életciklusának meghosszabbítása; 4. az importkorlátozások kikerülése és 5. szállításiköltség-szempontok. A felsorolt motívumok rendszerint nem egyedül, hanem több meglévő indíték együttes hatásaként ösztönözték a német vállalatokat a magyarországi beruházásokra. A kereskedőcégeket és a szolgáltatóvállalatokat elsősorban a piacszerzés vonzotta, a termelő vállalatoknál a fajlagos költségcsökkentés szempontja játszott nagyobb szerepet. A tulajdonhányad szerint vizsgálva, a befektetések indítékaként a piacszerzési, terjeszkedési stratégiai szempontokat hangsúlyozták a százszázalékosan német tulajdonban lévő leányvállalatoknál. Magyarországon a német működő tőkével, illetve annak részvételével létrejött vállalatok mintegy 65 százaléka Joint Venture-ként, 26 százaléka leányvállalatként, kilenc százaléka képviseletként (képviseleti irodaként) jött létre. A száz százalékban német tulajdonú leányvállalatok aránya a tényleges működés során nőtt, mivel a többségi részesedést szerzett német cégek a kellő működési és piaci tapasztalat megszerzése után igyekeztek százszázalékos tulajdont szerezni, leányvállalatokat létrehozni. A Joint Venture-ök kezdeti elfogadásában a fő előnyöket a német beruházók a következőkben látták: 1. kockázatkorlátozás, a kockázat megosztása; 2. 1990 előtt, az alapításkor nem volt más alternatíva; 3. a kapcsolatok hagyományaiból fakadó előnyök; 4. a Joint Venture partner előnyösnek bizonyult és 5. egyéb vállalatpolitikai szempontok. Az egyre inkább előtérbe kerülő leányvállalati forma fő motivációit a német működőtőke-beruházók a stratégiái 2009. ősz 15
