Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Csicsmann László: A civilizáció-kulturális tényező szerepe a 21. századi államépítési folyamatban
Csicsmann László A regionális kontextusból kiragadott afganisztáni és iraki államépítés a téves elméleti feltevések miatt szükségképpen kudarcra ítélt, s hosszan elhúzódó fegyveres konfliktust eredményezhet, amelyet csak súlyosbít a nemzetközi közösségnek a konfliktusok megoldásához való nem egységes hozzáállása. Az államépítés európai tapasztalatainak alkalmazhatósága a harmadik világban Az államok létrejötte Európában hosszú folyamat volt, átlagosan négy és hét évszázad kellett ahhoz, hogy a mai államok intézményei megszilárduljanak, és irányítóik központosítsák a hatalmat. Thies az európai államépítés kétféle elméletét írja le tanulmányában. A szerződéselméletek főként a magántulajdon védelmére és a gazdasági növekedésre építenek, míg a kizsákmányolás (ragadózó) teóriája arra támaszkodik, hogy az államon belül egy csoport képes megadóztatni a neki alárendelt más csoportokat.3 A kizsákmányoló állam logikáját továbbfolytatva Tilly munkásságára támaszkodva az állam vezetői, az uralkodók négyféle tevékenységet végeznek az államépítés érdekében: 1. A háborúk azt a célt szolgálják, hogy az állam adott terület feletti szuverenitását megszilárdítsák, és a külső ellenséget semlegesítsék; 2. Az államon belüli rivális csoportok feletti ellenőrzés gyakorlásával a belső riválisokat gyengíti meg; 3. Az állampolgárok védelme; 4. Az állam működésének biztosításához bevételek szükségesek, ezeket az állampolgárok megadóztatásán keresztül éri el.4 Az európai államok létrejöttében meghatározó szerepet töltött be a külső fenyegetettség, ami arra késztette az államot, hogy a háború finanszírozásához többlet adóbevételt szedjen be a lakosságtól. A háború amellett, hogy az állam intézményi kapacitását növelte, elősegítette a nemzetté válás folyamatát is. A háború mint állam- és nemzetformáló tényező lehetősége a 20. századi Európán kívüli államépítésnél nem állt fenn, hiszen a két világháború hatására a nemzetközi jog is jelentősen korlátozta a fegyveres konfliktusok kirobbantását. A19. század fordulópontot jelentett az európai állammodellnek a harmadik világban való elterjesztésében. A pozitivizmus - mint meghatározó elméleti irányzat - tudományos alátámasztását adta annak, hogy a haladásra csak az államok képesek. Az állam az egyetlen olyan entitás, amely képes az emberi tudás világméretű elterjesztésére.5 Max Weber a kultúra oldaláról igazolja az európai nemzetállam univerzális érvényességét. Weber szerint a keleti kultúrákban meglévő tradíciók és a vallás akadályozza a fejlődést, elemzésében a nyugati modernitás felsőbbrendűsége mellett érvel, amit a protestáns etikának a fejlődésben betöltött szerepével támaszt alá. Az állam az ő felfogásában képes a tradicionális társadalmi struktúra felbomlasztására és a hagyományok háttérbe szorítására, ami végső soron elősegíti a haladást.6 4 Külügyi Szemle
