Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Rada Péter: Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat
Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat? megerősítését, mert egy egységes háttér, még ha nem is hívhatjuk nemzetnek, az államépítés fenntarthatóságának a záloga. Továbbá az államépítésnek részét kell képeznie a megfelelő intézmények kialakulását lehetővé tevő környezet biztosítása, illetve természetesen annak az intézményi keretnek a felépítése vagy megreformálása, ami magát az államot jelenti. A demokrácia egyértelműen „nyugati" fogalom. Amennyiben definiálni szeretnénk, akkor nem tudunk elszakadni a Romsics Gergely által nagyon találóan „euroatlanti dizájn centernek" nevezett civilizációs és kulturális előítéletektől, amelyek az európai és észak-amerikai történelmi fejlődésben gyökereznek. Mindez viszont nem jelentheti azt, hogy a demokráciát nem lehet univerzális értéknek feltételezni. Ha a politika mindennapi jelentését nézzük, akkor az nem más, mint az emberek eszköze saját életük szervezésére és irányítására. Ilyen értelemben a demokrácia mindenképpen univerzális érték, és alapvető emberi jog, de nem csak azért, mert az egész világra kiterjedő hatáskörű nemzetközi szerződések is egyetemes értékként beszélnek róla. A demokrácia nem államforma, amire hivatkozni lehet, hanem az egyes egyénekben gyökerező lehetőség a társadalom számára legideálisabb döntések meghozatalára. Az utóbbi megállapításból is kitűnik, hogy a demokrácia fogalma szétválaszthatat- lanul összekapcsolódott a liberális eszmékkel, hiszen ha demokráciaterjesztésről beszélünk, akkor nyilvánvaló, hogy a cél nem egyszerűen a demokrácia, hanem a liberális demokrácia meghonosítása. Ebből az is következik, hogy nem minden ország tekinthető demokratikusnak, amelyik annak vallja magát. Habár a demokrácia végső győzelmére várók számára reményre adhat okot, hogy manapság egyre több állam törekszik a demokrácia felé, jóllehet sokszor csak külsőségekben, mert mára a demokrácia „konvertibilis valutává" vált, amelyet minden világpolitikai fórumon örömmel fogadnak el.17 Ezt a jelenséget jellemezte Fareed Zakaria is,18 amikor az illiberális demokráciák rohamos terjedéséről értekezett. Mindezt tulajdonképpen hívhatnánk a „félautoriter" rendszerek terjedésének is, hiszen ezen államok a liberális demokrácia állarca mögé bújva figyelmen kívül hagyják az egyéni és a politikai szabadságjogokat.19 Ez utóbbi elnevezés érthetőbbé teszi a sokak20 által osztott szkepticizmust, hogy a liberalizáló és demokráciára hivatkozó, de alapvetően autoriter vezetők támogatása jelentené a fejlődés irányába vezető utat. A szakirodalomban21 a demokrácia és államépítés közötti kapocs keresése egyben már az előfeltételek és kedvező kondíciók leírására való törekvést jelzi, ami miatt megkerülhetetlen a folyamat egészének jellemzése. Itt már világos a megoldásra váró dilemma: a folyamatban milyen szakaszok észlelhetők, vagy hogy egyáltalán szakaszos fejlődésről beszélhetünk-e. Ezt jelzi, hogy többen22 is amellett érvelnek, hogy az elsietett demokratizálás a nem vagy gyengén működő államokban magában hordozza a polgárháború veszélyét. Ezzel szemben viszont Francis Fukuyama23 annyit pontosít, hogy a történelem nem azt bizonyította, hogy a sikeres demokratikus átmenetek során 2009. tavasz 47
