Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vámos Péter: Az Európai Unió és Kína kapcsolatai
Könyvekről De akkor is a nemzeti érdekei szerint cselekszik, amikor úgy módosít az álláspontján, hogy az kedvezzen a Nyugatnak, például támogatja ENSZ-békefenntartók küldését Darfúrba, véget vet a Zimbabwéval folytatott fegyverkereskedelemnek, vagy éppen a Szomáliái partokhoz vezényli haditengerészetét. A nemzetközi nyomás olykor látszateredményeket is hoz: a nyugati közvélemény kielégítése érdekében Kína az olimpia előtt bejelentette, hogy újrakezdi a párbeszédet a dalai láma képviselőjével. A tanulmány legfontosabb megállapítása az, hogy az EU Kínával szemben kizárólag akkor érvényesítheti saját érdekeit, csak akkor érhet el valódi eredményeket, ha egységesen, politikáját szorosan koordinálva, a legerősebb tagállamok támogatásával lép fel, és ha a tagállamok képesek túllépni az ellentéteiken, és a befolyásukat egységesen vetik latba tárgyalási pozíciójuk erősítésének érdekében. Éppen ezért minden olyan kísérletnek, amely Európa pozíciójának erősítését célozza, az kell hogy legyen a kiindulópontja, hogy egyetlen tagállam sem elég nagy és erős ahhoz, hogy Kínára egyedül hatást gyakoroljon. Kína három taktikai elemet használ az EU-val fenntartott kapcsolataiban. Egyrészt kihasználja a saját, központilag ellenőrzött rendszere és az unióban működő nyílt piac és kormányzás közötti eltérésekből adódó lehetőségeket. Vagyis élvezi az európai szabad piac minden előnyét, miközben saját gazdaságát korlátozó szabályok fenntartásával vagy éppen az engedélyezési folyamatok lassításával védi. Az unió részéről érkező nyomást úgy vezeti le, hogy formális párbeszédbe bocsátkozik az EU által fontosnak tekintett kérdésekben, majd a tárgyalásokat elhúzza, anélkül hogy azok bármiféle eredményre vezetnének. Az unió jelenleg 24 területen folytat párbeszédet Kínával. Évente egyszer szinte minden uniós biztos ellátogat Kínába, 2007-ben az Európai Parlament nyolcvan képviselője és 450 tagú EU-delegáció járt Kínában. Az utazások azonban kevéssé koordináltak. A tagállamok kormánytagjai olyan nagy számban utaznak Kínába, hogy azt az EU nem is tudja számon tartani. Ráadásul a tagállamok egymás között sem egyeztetnek, még a kínai delegációk európai látogatásai alkalmával sem. A pragmatikus pekingi vezetés megtanulta kihasználni az uniós tagállamok közötti megosztottságot. Legutóbb azzal kívánt zavart okozni az unión belül, hogy Sárközy elnök és a dalai láma találkozója miatt tavaly decemberben elhalasztotta az éves csúcs- találkozót (Kína számára nem ismeretlen a megosztott Európával fenntartott kapcsolat, a megosztó, differenciált és differenciáló politikát évtizedeken keresztül gyakorolta a Szovjetunióval és szorosan egyeztető szövetségeseivel szemben). A szerzők sakkjátszmához hasonlítják a kétoldalú kapcsolatokat, ahol nyilvánvalóan kevesebb esélye van annak a félnek, ahol 27 játékos akar egyszerre, a saját elképzelései szerint lépni, mint annak a tapasztalt játékosnak, aki egyedül játszik. A feltétel nélküli bevonás csekély eredményt hozott az EU számára, sem közvetlen érdekeit nem szolgálja, sem azt a szándékot, hogy Kínát felsorakoztassák az európai célok és értékek támogatói sorába. Még a legnagyobb tagállamok is azt tapasztalják, 2009. nyár 229
