Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vámos Péter: Az Európai Unió és Kína kapcsolatai
Könyvekről A megfigyelőnek az a benyomása, hogy az európai közösség kevesebb figyelmet fordít a gyorsan változó kelet-ázsiai államra. Noha az Európai Unió és Kína egymás legfontosabb kereskedelmi partnerei, Európa nem tulajdonít kellő jelentőséget a Kínával fenntartott kapcsolatoknak. Pedig a kétoldalú kereskedelem évi 20 százalékkal nő, és mértéke 2008-ban meghaladta a 300 milliárd eurót. Már ez az egy adat is a tudományos elemzés szükségességére és fontosságára mutat. A közelmúltban megjelent két kötet és a „policy report" is a kiterjedtebb taglalás szükségességére hívja fel a figyelmet. A kiadványok azt a felismerést tükrözik, hogy ma a világon nincs olyan nagy kérdés - a nemzetközi konfliktusoktól a környezet állapotán és az energiabiztonságon át a globális pénzügyi és gazdasági válság kezeléséig -, amely Kína megkerülésével vagy Kína ellenében megoldható lenne. Egyre több kutató, üzletember és politikus ismeri fel, hogy a kereskedelmi és beruházási együttműködésen túl kell lépni. Az értékrendek különbözősége ellenére a viszonyt a gazdasági érdekekre épülő politikai kapcsolatok szorosabbá tételével lehet és kell továbbfejleszteni, ami végső soron egymás szándékait támogató nemzetközi együttműködéssé és a civil társadalmak közötti párbeszéd alapjává válhat. Egyelőre sem az Európai Unió, sem Kína nincs készen az ideális együttműködésre. Az immár 27 tagú EU előtt ott tornyosul a gazdasági növekedés és a politikai és társadalmi kohézió elősegítéséhez szükséges döntéshozatali mechanizmus és intézményrendszer reformjának nagy feladata. Kínában, ahol a gazdaság gyors átalakulása nyomán jelentkező új társadalmi kihívások új megoldásokat tesznek szükségessé, szintén napirenden van az önmeghatározás megújítása és a politikai rendszer lassú, de folyamatos reformja. A kötetekben publikáló elemzők ennek tudatában vizsgálják a közép- és hosszabb távú lehetőségeket. Abban minden szerző egyetért, hogy a sokoldalú nemzetközi kapcsolatrendszer megteremtéséhez jelenleg az EU egyes tagállamaival kialakított kétoldalú viszony szintjén lehet feltételeket teremteni, de azt is láttatják, hogy az európai megosztottság miatt az ilyen irányú folyamatok a cél eléréséhez egyelőre meglehetősen korlátozott mértékben járulnak hozzá. A 2007-2008 fordulóján megjelent két könyv alapgondolata azonos, szerkesztési elve is hasonló. A nyilvánvaló tényből kiindulva, hogy Kína és az Európai Unió jövője szorosan összefonódik egymással, és mindkét térség számára kulcsfontosságúak az amerikai megfontolások, a szerkesztők kínai, európai és amerikai szakértők tanulmányait közlik. A szerzők egymásra utalva és reagálva mutatják be a politikai, a gazdasági és a kulturális kapcsolatok múltját és jelenét. A szerkesztők életrajzi és tudományos háttere a megközelítés sokszínűségét garantálja. Stanley Crossick a brüsszeli Kína-figyelés egyik meghatározó alakja, a European Policy Centre alapítója. Etienne Reuter 1977 óta az Európai Bizottság főmunkatársa, 1993-tól csaknem másfél évtizeden át Hongkongban, Tokióban és Szingapúrban dolgozott. David Shambaugh a George Washington Egyetem politológiaprofesszora, a 224 Külügyi Szemle
