Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Rada Péter: Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat
Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat? Fogalmi háttér A nem működő állam kifejezés alatt a szakirodalomban általánosan azt a jelenséget értik, amikor az állami struktúra felbomlik, a politikai és a jogrend instabillá válik. Általánosságban ez úgy érhető tetten, hogy az állam territoriális hatalmát nem tudja kifejteni, hiszen területének egy bizonyos részét nem képes felügyelni, és ezért értelemszerűen nem is rendelkezik az erőszak monopóliumával. Az erőszak monopóliumának elvesztése ezen felül abban is megnyilvánulhat, hogy az állam területén megjelennek és működnek olyan fegyveres csoportok, terrorista csoportok, szervezett bűnözői csoportok vagy hadurak, amelyek nem állnak az állami hatóság kontrollja alatt. De a kormányzat nagyon gyakran a lakosság igényeinek kiszolgálására, közjavak előállítására, de általában a termelőkapacitások fenntartására sem képes, ami miatt elveszíti a legitimitását, hogy a lakossága nevében cselekedjen. Elméletileg ez azt is jelentené, sőt gyakran jelenti is, hogy az állam elveszíti a jogát, hogy az emberek felett uralkodjon.8 Az államkudarcok problémáját, William Zartman9 megfogalmazása szerint, egyfajta hosszú távú degeneratív betegségként kell felfogni, amelynek különböző stádiumai vannak. Az államkudarc kategóriájába sorolt országok rendkívül különbözők, mégis meg lehet közelíteni a problémát a közös jellemzők mentén. A polgárháborúból, a forradalomból, a vallási és etnikai ellenségeskedésből már következtethetünk az államkudarcra. A legtöbb ilyen országban az infrastruktúra teljesen összeomlik, a társadalmon belüli feszültség pedig egyre nagyobb méreteket ölt, amely kezelhetetlenné válik a gazdagok és szegények között növekvő társadalmi szakadék miatt.10 Úgy is megfogalmazható mindez, hogy egy nem működő államban teljes mértékben hiányzik az állami felelősség az alapvető emberi szükségletek kielégítése iránt. Ezen tulajdonság szerint is legalább két kategória említhető. Az államkudarcok legsúlyosabb fajtáját képviselik azon államok, amelyek még működnek valamilyen formában, de bármely külső vagy belső krízis hatására összeomlanának.11 Ezért különösen aggasztó a közelmúltban észlelhető folyamat, amelyet jól példáz Szomália esete is. Szomáliában hosszú évek óta nem az iszlamista milíciák, hanem az élelmiszerárak emelkedése miatt kétségbeesett és utcára vonult tömegek ellen kellett bevetni a hadsereget. Váratlan sokkok különösen érzékenyen érintik ezen államokat, és növelik azok sebezhetőségét.12 Az élelmiszerválság vagy a természeti katasztrófák sok esetben az utolsó cseppet jelentik a pohárban, és veszélybe sodorják, vagy éppen teljesen ellehetetleníthetik a sokévi erőfeszítéseket a szegénység visszaszorítására és a gazdasági fejlesztésre. A nem működő államok másik csoportja, amelyben az állam vezetése, a rendelkezésre álló eszközök elégtelen mennyisége vagy minősége miatt nem képes, vagy nem hajlandó fenntartani az átlagos életszínvonalat.13 Mindez szintén veszélybe sodorja az elmúlt évek, évtizedek fejlesztési politikájának sikerét. Az államkudarcok következményeként megjelenő humanitárius vagy biztonsági fenyegetések kezelése, a felvetődő kérdésekhez hasonlóan, összetett, és gyakran ellent2009. tavasz 45
