Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Wintermantel Péter: A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959)
A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959) let-európai osztályának vezetője fogadta 1958. február 23-án. A japán fél közölte, hogy kormánya szerint sem szakadtak meg a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok, ezért a viszony de jure ma is létezik, csupán szünetel. Megerősítette továbbá, hogy szándékukban állt 1958-ban megnyitni a budapesti követséget, azonban ez költségvetési okokból végül nem állt módjukban (23 milliárd jent kértek nyolc külképviselet, köztük a budapesti felállítására, de a pénzügyminisztérium miatt végül csak nyolcmilliár- dot kaptak). Utalt rá, hogy Japán minden állammal, így Magyarországgal is, normális kapcsolatokat akar létesíteni, „velünk szemben semmilyen averzióval nem viseltetnek, közös ázsiai eredetünk, régebbi kitűnőbb kapcsolataink összekötnek bennünket". Forgács válaszában jelezte, hogy Magyarország hajlandó lenne tokiói külképviseletét még 1958 folyamán megnyitni, ami magyar részről is igen nagy anyagi áldozattal jár ugyan, „de a kapcsolatok fejlesztése s a nemzetközi helyzet további enyhüléséhez való hozzájárulás érdekében örömmel vagyunk hajlandók maximális erőfeszítésekre is". A japán fél egyben biztosította partnerét, hogy a „magyar kérdés" a kétoldalú kapcsolatok rendezését nem fogja hátráltatni: az „októberi események" ugyanis, melyek nekik is „komoly gondokat okoztak, ma már politikai tényezőként nem jönnek számításba". A sikeres tokiói megbeszélést követően újból beindult a magyar diplomáciai gépezet. A látogatásról készült feljegyzést Budapest megküldte Moszkvának, Washingtonnak, Londonnak, Párizsnak, Rómának, Flágának, Brüsszelnek és Buenos Airesnak, jelezve, hogy a magyar misszióvezető „a közöltek figyelembevételével igyekezzék jó személyes kapcsolatokat létesíteni a japán követtel, és a beosztottainak figyelmét is hívja fel a kapcsolatok ápolásának fontosságára".84 A várható diplomáciai siker babérjaiért versengve több külképviselet önként ajánlkozott a japán viszony rendezésére: a brüsszeli követség például a világkiállításon részt vevő japán delegációval kívánt volna kapcsolatba lépni, míg a stockholmi követ minden előzetes felhatalmazás nélkül már tárgyalásba is bocsátkozott japán partnerével a kétoldalú diplomáciai viszony helyreállításáról.85 De kedvező jelek érkeztek ugyanekkor például Tamás Aladár nagykövettől Újdelhiből, s mivel a teheráni követség pedig már azt is tudni vélte, hogy a japánok a viszony rendezéséhez szükséges tárgyalásokat Moszkvában kívánják majd rendezni, Boldoczki János moszkvai nagykövet utasítást is kapott az előkészületek megtételére.86 A magyar-japán viszony rendezésére irányuló szándékokról 1958 nyarán a közvélemény is újból értesülhetett: az AP hírügynökség június 10-én részletesen beszámolt arról, hogy Japán helyre akarja állítani a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal, Romániával és Bulgáriával, amire válaszul Gyáros László, a Minisztertanács Tájékoztatási Llivatalának elnöke a következő kormányszóvivői tájékoztatón megerősítette, hogy Magyarország jó kapcsolatokra törekszik Japánnal.87 Az 1958 őszén Budapestre látogató LDP-képviselők, a pekingi puhatolózások kapcsán már említett Ikeda Maszanoszuke, illetve Nakamura Keidzsi a magyar/román/bolgár kapcsolatfelvétel kapcsán jelezték, hogy az elképzelések szerint csak egy új kelet-európai japán külképviselet létesülne 2009. nyár 139
