Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Wintermantel Péter: A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959)
Wintermantel Péter A kínai vétót a magyar párvezetés természetesen tudomásul vette, és immár a kínai fél egyetértésével bízta meg a korábban erre amúgy táviratilag önként is ajánlkozó pekingi diplomatát, Száll József tanácsost azzal, hogy Tokióba utazva megbeszéléseket folytasson a japán féllel a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának lehetőségéről. A budapesti Külügyminisztérium ekkor, Száll kijelölése kapcsán értesült először arról, hogy a Japán felé történő nyitáshoz májusban a kezdő lökést Pekingből megadó japán baloldali politikusok az eltelt hónapokban milyen aktív lobbitevékenységet folytattak otthon a magyar-japán kapcsolatok előbbre mozdítása érdekében. A Japán Szocialista Párt képviselői ugyanis egyrészt 1956 nyarán a japán törvényhozás külügyi bizottságában sürgették a magyar-japán diplomáciai kapcsolatok mihamarabbi rendezését, másrészt vezető külügyi tisztviselők és más parlamenti képviselők körében is szorgalmazták a kérdést. További biztató fejleményeket hozott Szkladán nagykövetnek az éppen Pekingben járt összpárti Japán-kínai Külkereskedelem-fejlesztési Képviselői Csoport (Niccsú Bóeki Szokusin Giin Renmei) tiszteletére adott október 10-i vacsorája.64 A japán delegációt a kormányzó Liberális Demokrata Párt képviselője, a japán részről a negyedik, 1957-es nem hivatalos kínai-japán kereskedelmi megállapodás tető alá hozásán fáradozó Ikeda Maszanoszuke vezette, és tagja volt az 1955 őszén Budapesten is megfordult Hoasi Kei JSZP-s képviselő is. Magyar oldalról részt vett a vacsorán a szintén kétoldalú tárgyalások miatt éppen Pekingben tartózkodó Bognár József külkereskedelmi miniszter. Ikeda a vacsorán kijelentette, hogy a szovjet-japán viszony rendezése után a legrövidebb időn belül sorra kerülhet magyar-japán kapcsolatok rendezésére, amit ők a parlamentben is elő fognak segíteni. Megegyezés született arról is, hogy a magyar parlament kereskedelmi bizottsága levélben felkéri majd a Japán-kínai Külkereskedelem-fejlesztési Képviselői Csoportot, hogy az a lehetőségeihez mérten támogassa a magyar-japán kereskedelmi lehetőségek előmozdítását is, amire az LDP-s politikus ígéretet tett.65 A biztató jelek ellenére a két héttel később kirobbant budapesti forradalom miatt konkrét folyománya nem született ennek az előre nem tervezett kétoldalú találkozónak. A viszony helyreállítását célzó magyar nyitási szándék és a kereskedelemfejlesztési törekvések miniszteri szintű deklarálása, valamint az ismert és pozitív japán álláspontnak egy vezető kormánypárti politikus általi megerősítése azonban mindkét oldalon kölcsönösen megerősíthette a bizalmat és a megegyezési szándékot. Időközben Hatojama japán miniszterelnök moszkvai tárgyalásainak eredményeképp létrejött a megállapodás a Szovjetunió és Japán között, és 1956. október 19-én aláírták a hadiállapot megszűnését, illetve a diplomáciai kapcsolatok felvételét rögzítő egyezményt. Ez a fejlemény megnyitotta az utat a japán diplomáciai kapcsolatok rendezése kapcsán korábban várólistára tett kelet-európai népi demokratikus országok előtt is. Pár napon belül a lengyel és a csehszlovák fél is megújította a japán félnél korábbi szándék- nyilatkozatait, míg magyar részről Száll tokiói tárgyalásain nyílt ugyanerre lehetőség. 132 Külügyi Szemle
