Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Wintermantel Péter: A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959)
Wintermantel Péter vállaló Szovjetunió dicsőséges győzelmein és a japán háborús bűnösök felelősségre vonásának témáján át egészen a japán imperializmus új, amerikai gazdáinak felforgató szándékainak leleplezéséig. A semleges államok körének bővítését célzó szovjet külpolitikai célkitűzésnek9 a Távol-Keleten Japán volt az elsődleges célpontja. Az ezen „semlegesítési törekvések" szellemében tálalt hírek ezért - a vágyvezérelt gondolkodás iskolapéldájaként - azt sugallták, hogy már csak rövid idő kérdése, és az amerikai elnyomás alatt sínylődő japán nemzet a milliós támogatottsággal bíró „haladó" tömegmozgalmak révén egy csapásra lerázza magáról a megszálló amerikaiak által reá erőszakolt imperialista rabigát. A japán ipari munkásság helyzetének, valamint a japán kommunista és szocialista politikai tényezők befolyásának és lehetőségeinek túlzó beállítása az egyszerű magyar újságolvasóban egyaránt azt a benyomást kelt(h)ették, hogy Japán esetében egy alapvetően baloldali érzelmű társadalommal van dolga. Amibe jól beleillett többek között a Japán Kommunista Párt vezetőségének Sztálin leghűbb magyar tanítványának 60. születésnapjára - természetesen előzetes budapesti felkérésre - küldött üdvözlete is: „Hálásak vagyunk Rákosi Mátyás elvtársnak tanításaiért és a japán nép iránti barátságáért. "w 1953 nyarán került sor a háború utáni első japán delegáció magyarországi útjára, amikor a Sztálin-díjas Ójama Ikuo felsőházi képviselő vezetésével tízfős küldöttség vett részt a Béke Világtanács magyarországi ülésén. A látogatáshoz kapcsolódóan békeharcos japán festőművészek kiállítása nyílt meg Budapesten a Műcsarnokban, a Japán Országos Béketanács lapja pedig rövid ismertetést közölt a magyar békemozgalomról.11 A kommunista mozgalmak belviszályáira és személyi áskálódásaira jellemzően a Budapestre érkező japán csoport tagjai már előre feljelentették egymást magyar partnereiknél, akik az információt a szokásos ügymenetnek megfelelően továbbították az AVH, valamint a szervező Országos Béketanács részére.12 Szakszervezeti fronton is ekkortájt kezdődött meg az érintkezés Japánnal. Az MDP Titkársága 1953. augusztus 17-én döntése alapján érkezett a két első japán szakszervezeti képviselő hazánkba,13 őket az 1950-es években tucatnyi ágazati szakszervezeti küldöttség követte. A békeharcos vonal taktikai és részben talán költségtakarékossági okokból a későbbiekben több esetben összekapcsolódott a szakszervezetivel, így például 1956 júniusában, amikor a SZOT meghívására Magyarországra látogató japán építőipari delegáció tagjai között kapott helyet a hirosimai atomtámadás első, Magyar- országon járó szemtanúja is.14 A Japánnal folytatott - magyar részről leginkább álcivil - kapcsolatok köre az Országos Béketanács mellett kiterjedt olyan más, szoros pártellenőrzés alatt működő és formális önállósággal bíró transzmissziós szervezetekre, mint a Nőszövetség vagy a DÍVSZ. A kapcsolatokat tovább színesítették a gyermekrajzcserék, a tudományos együttműködés kezdő lépései, valamint a sport és művészeti cserekapcsolatok beindulása. A baloldali japán politikusok, békemozgalmi küldöttségek, tudományos kutatók 120 Külügyi Szemle
