Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Marton Péter: Az államépítés sorrendisége és az afganisztáni bonyodalmak
Az államépítés sorrendisége és az afganisztáni bonyodalmak történő felhasználását propagálja,34 mely álláspontja szerint egyfajta megváltás lenne Afganisztán számára, és még a gerillaháború érintette területeken is gyors győzelmet hozhatna a kábítószer elleni fellépésben. Ez a gondolat egyfelől társadalmilag érzékeny és igazságos (például orvosi ópiátszármazékokat tenne elérhetővé a hiányban szenvedő szegény országokban, köztük Afganisztánban), másfelől teljesen kivitelezhetetlen. Egy érv ezzel kapcsolatban: a máktermesztés egyik oka, mint már említettem, a biztonság, illetve a termelési, a szállítási, a piaci és a finanszírozási infrastruktúra hiánya a gerillaháború sújtotta afgán vidékeken. Ilyen körülmények között a falusi szintű tablettatermelés, amelyet a Senlis Council Afganisztán számára elegendő mértékben jövedelmezőnek lát ahhoz, hogy a kábítószer-termelés alternatív hasznát kompenzálja vele, egyszerűen megoldhatatlan. A Senlis Council mégis befolyásos, többek között azért, mert számos politikus a népszerűén formabontó ideák iránti nyitottságát bizonyíthatja gondolataik visszhangozásával, ezenfelül pedig annak a látszatát is kerülheti, hogy akár a legkevesebb erőszakot is feltétlenül szükségesnek tartaná az afganisztáni problémák megoldásában. A Senlis Council az elképzeléseit eközben Dél-Afganisztánban is igyekszik népszerűsíteni, a földművelők körében, ami a jelen körülmények között - minden jó szándék dacára - ártalmas lehet, mert provokatívan hathat. A kábítószer elleni fellépés katonai támogatásától nem csak a nem amerikai ISAF- erők zárkóznak el, ha ez lehetséges.35 2007 nyarán az amerikai tengerészgyalogság egyik expedíciós egysége Helmánd tartománybeli műveletei során maga is virágzó mákföldeket hagyott figyelmen kívül, teljesen érthető módon - mivel ezek felszámolása jelentős helyi ellenállást szülhetett volna. így bizonyos értelemben a tengerész- gyalogosok az amerikai kábítószer-ellenes stratégiától eltérően jártak el - ugyanakkor viszont a Pentagon, illetve a közvetlen feletteseik utasításaival összhangban. Az ISAF- ben részt vevő hadseregek tehát egyfajta pragmatikus politikamódosító szerepet öltöttek magukra az afganisztáni terepen, ténylegesen már a kezdettől fogva. Összegzés A felsorolt sokféle ellentmondás nem merül fel, ha komolyan vesszük a szekvenciálás kérdését, és tudomásul vesszük, hogy Afganisztánt illetően a biztonság megteremtése az elsődleges feladat. Ennek kapcsán pedig a legfőbb kihívás a gerillaháború. Amíg ennek a megnyerésére a gazdag államok nem áldoznak eleget, addig más területen sem lesz köny- nyű eredményeket elérni. A ráfordítások ezzel összefüggésben sokféleképpen értendők. Katonában, a veszteségkerülést meghaladó áldozatkészségben, a segélyezésre fordított dollárokban, az Afganisztánban dolgozni kész szakemberekben, köztisztviselőkben. Ami a katonákat és a segélyekre fordított dollárokat illeti, véletlenül sem állítom, hogy ezek „felhasználása" lényegtelen, vagyis hogy a hozzáadott katonák és segélydol2009. tavasz 35
