Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - EURÓPA - Keszthelyi Éva: Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban
Keszthelyi Éva- az amerikai média által az úgynevezett Axis of Weasel kategóriájába sorolt - Belgium továbbra is szövetséges-e, és olyan országként tekintett rá, amely „stratégiailag irreleváns, képtelen valamiféle módon a szövetséges műveletekhez hozzájárulni, a védelmi kiadások területén haszonleső és álszent pacifizmussal fertőzött".49 A 2003-mas politikai összeütközés Belgium és az Egyesült Államok között mára már normalizálódott, barátságról még nem beszélhetünk ugyan, de Karel De Gucht szerint az együttműködés és párbeszéd új korszaka kezdődött meg a két ország között. A kapcsolatok az „agree where ive can, agree to disagree where we can't"50 elven nyugszanak. Ugyanakkor megemlítendő, hogy a kisállam ma úgy tekint az Egyesült Államokra, mint egy katonai fölénnyel rendelkező kiszámíthatatlan és túlságosan domináns hatalomra. A belga nagypolitika ezért úgy véli, hogy az esetleges unipoláris nemzetközi rendszer ellen egyfajta ellenpontra - korrekciós mechanizmusra - van szükség, amely csakis az az Európa lehet, amely rendelkezik a megfelelő gazdasági, katonai és politikai hatalommal.51 A fentiekből következően a belga védelempolitika fő célkitűzésévé 2003-at követően a NATO-n belül az európai pillér megerősítése vált. A belga álláspont szerint az önálló védelmi kapacitást az EU és a NATO közötti stratégiai partnerség keretében kell kialakítani.52 A transzatlanti szövetség tagjaként az ország külpolitikai célként Európa megerősítését tűzi ki, de fontos megjegyezni, hogy az európai regionális biztonság erősítését a kisállam nem a NATO-tagság rovására kívánja. Ez is azt mutatja, hogy Belgium esetében a nemzeti identitást kiegészítő európai identitás és a transzatlanti kapcsolatok ápolása nem mond egymásnak ellent. Regionális együttműködés - „Benelux" identitás? Belgium számára az európai konstrukció és a transzatlanti kapcsolatok mellett a Bene- lux-országokkal való regionális együttműködés a mai napig az ország külpolitikájának fontos elemét képezi. De vajon a regionális együttműködés kapcsán beszélhetünk-e egységes „Benelux" identitásról? A Benelux-országok esetében egyfajta közös identitást jelenthetnek a közös geopolitikai jellemzők, a hasonló világnézet, a németalföldi múlt és a Hollandiához kötődő történelem: A Luxemburgi Nagyhercegséget 1815-től a bécsi kongresszus döntése perszonálunió formájában 1890-ig Hollandiához kötötte, Belgium pedig 1830-as függetlenségéig szintén Hollandia részét képezte. Ugyanakkor a három mai ország rövid ideig tartó „fúziója" során az ott élő népek nem alkottak egységes nemzetet, és nem került sor egy erős „Benelux- identitás" kialakulására, amely a három ország késői államfejlődését követően is a határokon átívelő szoros kötődésül szolgált volna. Esetükben sokkal inkább a nyugat-európai kisnemzetek olyan csoportjáról beszélhetünk, amelyeket a közös érdek köt össze. A Benelux-együttműködés nem korlátozta az önálló identitás fenntartását; kialakítását leginkább gazdasági érdekek hajtották, amelyek összekötötték a nyugat-európai kis nyitott gazdaságokat. így a Benelux Unió megalakulásakor lényegileg a gazdasági 106 Külügyi Szemle
