Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - EURÓPA - Keszthelyi Éva: Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban
Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban együttműködés hiánya továbbra sem segítette az egységes belga nemzeti identitás politikai téren való megjelenését. Épp ellenkezőleg, az egyes etnikai pártok programjaiban a flamand és vallon nacionalizmus élt tovább. A flamand nacionalizmus megtestesítőjének az 1970-es évekig egyértelműen a Volksunie (VU) pártját tekinthetjük. A párt Flandria nagyobb autonómiáját fokozatosan, kizárólag a föderális állam és a demokrácia keretei között akarta megvalósítani, és elutasította a szélsőjobboldali, illetve szeparatista törekvéseket, ugyanakkor a párton belüli radikálisabb csoport a független flamand állam megteremtését követelte. Ezen csoport a Volksunie-ból kiválva 1978-ban megalakította a szélsőjobboldali Vlaams Biok (VB) pártot, így innentől két „flamingáns", azaz nemzeti öntudatra építő párt „vetélkedett" a flamand nacionalizmus megtestesítéséért.28 Tíz évvel a szétválás után a két párt közül egyértelműen a szeparatista Vlaams Block vette át a vezetést, sikerei a nyolcvanas évek során folyamatosan nőttek; a haladó és demokratikus nacionalizmust hirdető Volksunie a fennmaradásért küzdött. De vajon minek köszönhette a VB növekvő támogatottságát? Megállapítható, hogy a pártnak a választásokon javuló eredményei nem radikális nacionalista követeléseivel, mint például az önálló Flandria megteremtésére irányuló törekvéseivel függtek össze, hanem egy szélsőjobboldali politikai téma - a bevándorlókkal szembeni radikális fellépés - napirendre kerülésével. A VB magát bevándorlásellenes pártként határozta meg, és a (főként) észak-afrikai és török bevándorlók hazatelepítését követelte, hiszen ideológiája szerint a különböző etnikumok integrációja lehetetlen és nem is kívánatos, a kulturális keveredésnek pedig végzetes következményei lehetnek.29 Míg a Vlaams Biok- amely nevét 2004-ben Vlaams Belang-ra (Flamand Érdek) változtatta - programjában a föderalizmussal szemben a szeparatizmust és egy „kulturálisan ésfajilag tiszta etnikumú, független Flandria"30 megteremtését tűzte ki célul, addig a Volksunie továbbra is határozottan elutasította a szélsőjobboldali szeparatista törekvéseket, és egyre inkább balra tolódott. A párt egy nyitott és nemzetközi Flandriát kívánt, és a szeparatizmust éppen azért ellenezte, mert a szétválás Flandria elszigetelődésével járt volna együtt. A párt támogatottsága a kilencvenes évek elejétől folyamatosan csökkent, és 2001-ben jobb és baloldali szárnyra esett szét. A flamand nacionalista pártokkal szemben a Belgium déli részén megalakuló etnoregionális pártok, amelyek a vallon mozgalom által kijelölt úton haladtak tovább, elutasították a radikális nacionalizmust („nacionalista mániát"). A vallon pártok Vallónia politikai megerősítését úgy kívánták megvalósítani, hogy az a nacionalista nyomástól mentes identitás formálásához járuljon hozzá.31 A vallon mozgalom célkitűzései az 1968-ban megalakult Rassemblement Wallon (RW) keretei között éltek tovább, amely a flamand Volksunie-hoz hasonlóan támogatta az ország föderalizálását, de a párt belső csatározásai következtében a nyolcvanas évek elején megszűnt, és helyét a vallon Front National (FN) vette át. A Front National szerepe a Vlaams Biok-kai szemben marginális maradt a belga politikai életben, a párt csak egy volt a sok nacionalista 2009. nyár 99
