Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - NATO - Türke András István: De Gaulle-tól Sarkozyig: Franciaország és a NATO viszonya (1966-2009)
Türke András István merve a Conrad kémcsoport tevékenységet, amely a Szovjetunió részére 1975 környékétől szinte teljesen ismerté tette az NSZK védelmére készült szigorúan titkos NATO- terveket, az akkori helyzet még súlyosabbnak tűnik. Nyugat-Európa védelme az 1980-as években 1981-ben az európai integráció jelentős megerősítéseként a Genscher-Colombo-terv Egységes aktát javasolt az EGK, az Európai Politikai Együttműködés (EPE), az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bíróság számára, valamint szorgalmazta a külpolitika integrálását az EPE-be, a külkereskedelmi politikáét pedig az EGK-ba. A védelmi kérdéseket szintén az EPE-re ruházták volna át. Mivel a britek megrettentek attól, hogy mindez a NATO jelentőségének csökkenését fogja eredményezni, a brit, dán, görög és ír vétó miatt a terv megbukott.26 A francia törekvések fő vonala ezután a Nyugat-Európai Unió (WEU) reaktiválá- sára (1984) és a gyors reagálású erők fejlesztésére (1983 FAR: 45-47 ezer fő; 1989 BFA Francia-Német Brigád: kb. ötezer fő) koncentrálódott, amelyek részletesebb bemutatása túllépné jelen tanulmány kereteit. A FAR prestratégiai erőként működött, konfliktus esetén előreküldve egy-egy hadtest védelmére. De nem tartozott az I. Hadtest keretébe, és esetleges megsemmisülése nem váltotta volna ki nukleáris fegyverek bevetését. Mivel az amerikai hadsereg ekkor még nem állomásoztatott hasonló, mobil légi egységekkel (aéromóbile) rendelkező erőket Európában, és a franciák deklaráltan úgy hozták létre a FAR-t, hogy nem integrálják a NATO katonai szervezetébe (ez legfőképpen a németeknek okozott fejfájást), a NATO vegyes érzelmekkel fogadta létrejöttét.27 Ez a francia koncepció egyébként az amerikai hadsereg Airland Battle (1982) és a NATO FOFA (Follow-On Forces Attack -1984) doktrínájával állítható párhuzamba 28 Az 1980-as évek közös európai terveinek kudarca a Fouchet-tervek bukása utáni forgatókönyvek leporolását eredményezte, azaz megerősödtek a francia-német kétoldalú lépések az integrációban a védelem terén is, s ez de facto azt eredményezte, hogy Franciaország egyre nagyobb részt vállalt az NSZK védelmében. 1982-ben a két ország megerősítette elkötelezettségét a NATO kettős határozata alkalmazásának terén (eurorakéta-ügy), reaktiválták az Elysée-szerződés védelmi klauzuláit,29 és végre intézményesítették a katonai kérdésekben már 1963-ban elhatározott együttműködést (védelmi és külügyminiszteri találkozók), a több munkacsoportból álló Francia-Német Biztonsági és Védelmi Bizottság felállításával. A nekibuzdulás ellenére 1986—88-ig kellett arra várni, hogy meginduljon az érdemi munkavégzés. Fontosabb azonban, hogy az 1980-as évek közepére ennek eredményeként Franciaország NSZK-beli elkötelezettségét illetőleg lemondott csapatainak térbeli korlátozásáról, azaz az RDM vonalról. 72 Külügyi Szemle
