Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Gyarmati István: A medve újra élesíti körmeit: cirkusz vagy valóság ?
Gyarmati István lik az orosz politikát, különösen azért, mert sem NATO-beli szövetségeseik túlnyomó része, sem az Európai Unió nem hajlandó szembenézni az orosz politika nyugtalanító tendenciáival és törekvéseivel, továbbra is úgy tesz, mintha Oroszország „stratégiai partner" lenne, és ebbe a klisébe kényszeríti bele a balti államokat is, amelyek azonban- teljesen érthető módon - állandóan lázadoznak ez ellen, és megkísérelnek kitömi ebből a helyzetből. Sajátos helyzetben vannak a Varsói Szerződés volt tagországai, a visegrádi országok, Románia és Bulgária. E sajátos helyzet tükröződése az is, hogy reakcióik és Oroszor- szág-politikájuk között jelentős eltérések vannak. Lengyelország többé-kevésbé a balti államok politikájával azonosul, s hasonlóan viselkedik - más helyzetben ugyan - Románia és Csehország is. Bulgária és Szlovákia csendesen inkább az Oroszországgal való - akár elvtelen - együttműködés politikájának híve, de nagyon okosan ezt nem hangoztatja, politikája inkább abból deríthető ki, ahogy gazdasági kapcsolatait alakítja, no meg abból, amit nem tesz, azaz nem csatlakozik, csak nagyon ritkán, a lengyelek és a baltiak képviselte állásponthoz. Magyarország politikája talán a legellentmondásosabb és legkiforratlanabb. Egyrészt kétségtelenül érvényesült az elmúlt években egyfajta vonzódás Oroszországhoz. Ennek alapjai sokrétűek lehetnek. Bizonyosan vannak reális gazdasági okai is, hiszen a magyar-orosz gazdasági kapcsolatok, különösen a rendszerváltozás után, radikálisan visszaestek. Ennek okairól, persze, lehet vitatkozni. Sokan az Antall-kormány „legnagyobb bűnének" tartják, mások azonban rámutatnak, hogy a rendszerváltozás után a KGST-ben kialakult struktúrákat mindenképpen meg kellett változtatni, és lényegében ennek, valamint a magyar gazdaság minden területen tapasztalható visszaesésének és az orosz gazdaság többször is visszatérő válságának tudható be a valóban nagymértékű leépülés. Ez a vita egyébként azóta is, különböző álruhákban, újra és újra felbukkan, hiszen a szocialista párt ideologikus oroszellenességgel vádolja a Fideszt és általában a jobboldalt, míg a jobboldal hasonlóképpen ideologikus elkötelezettséget lát a baloldal „oroszbarátságában". Úgy vélem, ezekben a megállapításokban is van igazság, de a valóság valahol a kettő között van - mint oly sokszor általában. Igaz, a magyar gazdaság legalább egy területen - energia - nagyon kiszolgáltatott az orosz kapcsolatoknak, de számos olyan terület van, ahol igen biztató gazdasági együttműködés alakulhat ki a két ország, illetve a két ország vállalatai között. Ezt azonban lényegesen akadályozza, hogy a két ország politikai berendezkedése és ebből adódóan gazdaságfilozófiája ellentétes- erre a problémára az alábbiakban még bővebben visszatérünk. Még problémásabbak - és a gazdasági viszonyok által erőteljesen befolyásoltak - a politikai kapcsolatok, különösen mióta az orosz politika Putyin által vezérelve alapvetően Nyugat-ellenessé vált, és ennek a Nyugat-ellenességének az egyik fő oka - ürügye - és célpontja is gyakran kapcsolódik a kelet- és közép-európai volt szocialista országokhoz. 42 Külügyi Szemle
