Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Terényi János: Előszó helyett. Reflexiók Oroszország megítéléséről és a magyar-orosz viszonyról
Terényi János és hangszínbeli különbségek meglétét, amelyek révén a - regionális összehasonlításban- szubjektív előítéletektől mentesebb, racionális magyar szemléletmód érvényesíthető, ám világosan meghúzza azokat a határvonalakat, amelyek keretéből a magyar külpolitika sem „lóghat ki". Az Oroszországot minden nézetkülönbség mellett partnernek tekintő, konstruktivi- tásra törekvő, az orosz felet a nemzetközi együttműködések hálózatába minél mélyebben bevonni kívánó irányvonal elősegítése magyar érdek. Az orosz „specifikumok" figyelembevétele nem jelentheti ugyanakkor az ország „posztimperiális" státusát gyakran szűknek érző, Kelet-Közép-Európában hídfőállásokat kiépíteni igyekvő, a „közel külföld" irányában befolyási igényt támasztó orosz külpolitika pretenzióinak - akár hallgatólagos - elfogadását. A kibővített EU/NATO és Oroszország közötti zónát - az EU Keleti Partnerséggé továbbfejlődő szomszédsági politikájának, illetve a NATO partnerségi kapcsolatainak és valamikori potenciális bővítésének célterületét - nem a befolyási küzdelem övezeteként, hanem a stabilizáló együttműködés területeként célszerű értelmeznünk, hasonló megközelítést várva el az orosz politikától is. Ebben az összefüggésben különösen Ukrajna független, demokratikus, orientációját szabadon megválasztó, politikailag és gazdaságilag konszolidált államként történő megerősödése geopolitikai fontosságú kérdés, ami nagyon lényeges összetevője a transzatlanti közösség és Oroszország közötti kapcsolatok alakulásának, s amellett a magyar-orosz viszony keretfeltételeire is jelentős befolyást gyakorol. A saját kapacitásainak és befolyásának korlátáival tisztában lévő magyar diplomáciának a szó szoros értelmében vett kétoldalú viszonyon kívül is van mozgástere az orosz kapcsolatokban. Politizálásunk meghatározó euroatlanti kereteit és regionális szempontjait szem előtt tartva, az EU-orosz viszony építésében és a Keleti Partnerségben egyaránt aktív szerepet vállalva, a kétoldalú kapcsolatokat a magyar külpolitika stratégiai érvényű vonatkoztatási pontjai által kijelölt mezsgyén belül építve tölthetjük be azt a pragmatikus- de értékelvű - szerepet, amely az EU- és NATO-tag Magyarország keleti politikájától elvárható. Budapest-Szentendre, 2009. május 12 Külügyi Szemle
