Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Torzsa István: A magyar-dél-koreai diplomáciai kapcsolatok normalizálása, az elmúlt húsz év eredményei
A magyar-dél-koreai diplomáciai kapcsolatok normalizálása, az elmúlt húsz év eredményei a nemzetközösség irányában. Bíznak abban is, hogy Dél és Észak képviselői szabadon érintkezhetnek egymással a nemzetközi fórumokon. 6. A Koreai-félsziget békéjének erősítése érdekében Dél kész együttműködni Északkal azért, hogy fejlessze kapcsolatát a Koreai Köztársasággal baráti viszonyban álló országokkal, beleértve az Amerikai Egyesült Államokat és Japánt is, s ezzel párhuzamosan növeli erőfeszítéseit a Szovjetunióval, Kínával és a többi szocialista országgal való kapcsolatok kiépítése érdekében. Roh elnök reményét fejezte ki, hogy Észak pozitívan reagál kezdeményezésére s ez esetben még a fentebb vázoltaknál is kedvezőbb körülményeket alakíthatnak ki a félszigeten.14 Az „északi politika" néven ismertté vált folyamat hivatalosan a július 7-i nyilatkozat megtételével vette kezdetét. Az elnöki kezdeményezés több része a koreaközi kapcsolatok több mint három évtizedes története során tett javaslatok megismétlése, vagy az idő haladtával bekövetkezett változások figyelembevételén alapult. Abból a szempontból viszont újnak tekintendő, hogy az államfő egyértelművé tette, hogy a Koreai Köztársaság változásokat kíván a koreaközi párbeszédben, de ezzel együtt új alapokra szándékozik helyezni kapcsolatát a szocialista országokkal is. Erre a lehetőséget belpolitikai szempontból az ország szilárd helyzete, gazdasági hatalma biztosította. Külpolitikai szempontból pedig főleg a gorbacsovi politika által kiváltott folyamatok, amelyek a Koreai-félszigeten is éreztették hatásukat.15 Az új lendülettel a legmagasabb szinten ismét beindult szovjet-amerikai párbeszéd (Genf, 1985. november; Reykjavik, 1986. április; Washington, 1987. december; Moszkva, 1988. május) nemcsak a két szuperhatalom viszonyát helyezte új alapokra, hanem a kelet-nyugati légkört is jelentősen javította. Sok szempontból Szöulban korainak tartották, de azért figyelemmel kísérték Gorbacsov 1986. júliusi vlagyi- vosztoki és 1988. szeptemberi krasznojarszki beszédét az ázsiai és csendes-óceáni térség biztonságáról.16 Ugyancsak ebbe a folyamatba illeszkedett Sevardnadze 1988. szeptemberi ENSZ-közgyűlési beszéde a szovjet külpolitika ideológiai elemektől való megtisztításáról.17 Jelentős javulás volt megfigyelhető a szovjet-kínai viszonyban is, miközben Japán helyzete is tovább erősödött. Vagyis, a térségben közvetlenül érintett nagyhatalmak - az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, Japán és a Szovjetunió - mind kétoldalú, mind többoldalú alapon együttműködésük fejlesztésére, a még nyitott vagy vitás kérdések lehetséges rendezésére törekedtek. Ezzel párhuzamosan Szöulban minden idők legnagyobb nyári olimpiájának megszervezésére készültek, s nem volt kétséges, ha sikerül azt zavaró események nélkül lebonyolítani, a Koreai Köztársaság nemcsak sportdiplomáciai, hanem jelentős politikai sikereket is elér. A szöuli olimpia nem tudta elősegíteni az észak-déli megbékélést, a kapcsolatok fejlesztését, de vitathatatlanul hozzájárult Dél-Korea és a kelet-európai országok együttműködésének javításához. A dél-koreai miniszterelnök már Roh Tae Woo 1988. július 7-i nyilatkozata előtt, július 3-án kezdeményezte északi partnerénél, hogy a két Korea miniszterelnöki szinten 2009. tavasz 215
