Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Erdős André: Adalékok a magyar diplomácia történetéhez a rendszerváltás korában
Erdős André Június végén a boszniai fegyverembargó kérdése ismét a Közgyűlés elé került. El nem kötelezett részről felhívták a figyelmet arra, hogy a válság kitörése óta a BT több mint negyven határozatot és harminc elnöki nyilatkozatot fogadott el e témában, de az azokban foglalt rendelkezések egyáltalán nem valósultak meg (ez a szám 1994 közepéig csaknem hatvan BT-határozatra, illetve negyvennégy elnöki nyilatkozatra emelkedett). Közgyűlési felszólalásunkban elmondtuk, be kell ismerni, hogy kudarcot vallottak a válság megoldására tett eddigi kísérletek, s jeleztük: Magyarország eleve nem zárja ki a bosnyák kormányt sújtó fegyverembargó megszüntetését, de tart attól, hogy e lépésnek nem feltétlenül lenne pozitív hatása a további fejleményekre. Mielőtt a rendelkezésünkre álló legvégső eszközhöz nyúlnánk, úgy véljük, egy utolsó lehetőséget kell adni a tárgyalásos megoldásnak. Ezt a magyar álláspontot egyébként az motiválta, hogy szemünk előtt zajlott egy kiegyensúlyozatlan véres konfliktus, ahol boszniai szerb és horvát részről biztosítva volt a fegyverekhez való hozzájutás, míg ez nem volt elmondható a bosnyák kormányról, továbbá, hogy valóban nem lehetett tudni, a válság milyen eszkalálódásához vezethet még több fegyver megjelenése a térségben. Ugyanakkor nagyon jól tudtuk, hogy a nemzetközi tényezők akkori magatartása alapján semmi valós távlatai nem voltak egy tárgyalásos megoldásnak. Eme óvatos megközelítés alapján a boszniai embargó tárgyában tartott szavazáson a magyar küldöttség - korábbi, 1992. végi közgyűlési állásfoglalásától eltérően - Budapesttel egyeztetve végül is tartózkodott. Októberben levelet írtunk a BT elnökének, majd pár nap múlva a testület nem hivatalos ülésén felszólalva rámutattunk arra, hogy a belgrádi hatóságok által a Dunán bevezetett blokád és a külföldi hajókra kivetett fizetési kötelezettség megtorlásul szolgál azon országokkal szemben, melyek eleget tesznek alapokmányi kötelezettségüknek. A felhívások ellenére a JSZK nem hozott semmiféle hatékony intézkedést a BT által egyedi alapon engedélyezett vízi tranzitálás biztosítására. Demarsunk eredményeként BT-elnöki nyilatkozat született. Ez azért is volt fontos számunkra, mert 1993 vége ismét megmutatta, milyen különleges helyzetbe került Magyarország a jugoszláviai szankciók következtében. A hideg miatt várható volt, hogy a Duna dél-magyarországi és észak-szerbiai szakasza befagy. Egy 1955-ös jugoszláv-magyar szerződés alapján magyar jégtörő hajók rendszeresen tisztították a Duna szerbiai szakaszát. Ugyanis ha ezen a szakaszon jégtorlaszok keletkeznek, az mind a jugoszláv területeken, mind nálunk áradásokat okozhat. A szankciós rezsim következtében bonyolultabbá vált a magyar jégtörő hajóknak a szerbiai vizeken való tevékenysége és üzemanyaggal való ellátása. Soron kívül kellett engedélyeztetni a Biztonsági Tanáccsal, hogy e hajók, ha szükséges, haladéktalanul átléphessék a jugoszláv határt, és megkezdhessék a jégtörést. Ennek kapcsán is jelentkeztek a BT-ben képviselt országok közötti, a különböző érintettségekből fakadó objektív különbségek, hiszen ha valaki a Potomac, a Gangesz, a Szajna vagy a Volga partjáról szemléli a délszláv problematikát, az egy dolog, de ha az illető a Dunánál állna, egészen más rálátása lenne e kérdéskörre. 208 Külügyi Szemle
