Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Erdős André: Adalékok a magyar diplomácia történetéhez a rendszerváltás korában
Erdős André A BT-bizottság boszniai útja gazdag volt drámai élményekben: Szarajevó szétbombázott házai, Ahmiciben a minket kísérő brit UNPROFOR katonák információi szerint horvát szélsőségesekként azonosított elemek által felgyújtott ház, az ott lakott muzulmán család elszenesedett holttesteinek látványával, máshol egy tudatosan felrobbantott mecset, majd Srebrenica... A bizottság az akkor már körülzárt településre helikopterrel ment. Mielőtt landolt volna, ellenőrzésre le kellett szállnia a szerb kézen lévő Zvornikban. A szerb fegyveresek külön-külön ellenőrizték a BT-bizottság tagjainak személyi poggyászát, és leparancsolták a gépről az ENSZ sajtótudósítóit, akik nem utazhattak tovább. Srebrenica lakossága a környékről ide menekültek következtében az eredeti nyolc-tízezerről hetvenezerre (!) duzzadt. Meglátogattuk a sebtében létrehozott menekültközpontokat, láttuk az iskolai tantermekben összezsúfolódottak nyomorúságos körülményeit, a gyógyszerre és orvosra hiába várókat, éreztük azt az iszonyatos kontrasztot, amely az áprilisi tavasz pompája és a fák közt megbúvó tankok és ágyúk látványa között tátongott. Visszaindulásunk után helikopterünknek ismét le kellett szállnia Zvornikban, ahol az újbóli rutinellenőrzést követően szerb részről közölték a bizottsággal, addig nem engedik tovább, amíg a Srebrenicában tartózkodó szerb tisztek egy másik helikopteren ugyancsak vissza nem térnek Zvornikba. Hasztalan erőlködés volt tudatni a szerbekkel, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa nagyköveti rangú küldöttségét akarják visszatartani. Mintegy fél órán keresztül gyakorlatilag túszként tartották vissza a bizottság tagjait, mígnem, a másik gép visszaérkezése után, zöld fényt kaptunk Szarajevó felé. Egy másik alkalommal, Kobiljaca helységnél a gépkocsikban utazó BT- bizottságot egy szerb ellenőrző pontnál megállították. Szemben velünk az úton egy páncélozott harci járművekből álló kanadai UNPROFOR hadoszloppal találkoztunk, mely továbbhaladt volna, ha egy, az út közepére kiálló szerb fegyveres felemelt kézzel meg nem állítja azt. Mint megtudtuk, az ENSZ-katonák már 15 órája vesztegeltek egy helyben, mert nem volt felhatalmazásuk arra, hogy ha kell, „erőszakkal" haladjanak el az írd és mondd, összesen öt szerb fegyveres mellett. Amikor pedig a szerbek parancsnoka a bizottságot vezető venezuelai nagykövet kezében meglátott egy fényképezőgépet, nem volt hajlandó továbbengedni a bizottságot szállító gépkocsikat sem, a nagykövetet majdnem kirángatta kocsijából, és hangosan követelte a fényképezőgép azonnali átadását. Másfél órás szóváltás után, végig a nagykövet kocsijára irányított nehézgéppuska árnyékában, végül útjára engedték a bizottságot. Az ENSZ székhelyére visszatérve a BT boszniai tényfeltáró küldöttsége közösen megfogalmazott jelentést terjesztett a testület elé. Ebben megállapította, hogy Srebrenica tulajdonképpen egy szabadtéri börtön, amelynek lakosságát terrorizálja a szerb nehéz- fegyverek jelenléte. Az ostromlók a településre nem engednek be orvosokat, elzárták a vízutánpótlást, amely járvánnyal fenyeget, megszűnt az áramszolgáltatás. A településen uralkodó állapotokat a jelentés lassított emberirtási folyamatként (slow-motion process of genocide) jellemezte. Kiemelte, hogy a helyzet semmiképpen nem felel meg egy bizton206 Külügyi Szemle
