Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Marton Péter: Az államépítés sorrendisége és az afganisztáni bonyodalmak
Az államépítés sorrendisége és az afganisztáni bonyodalmak Marton Péter A z államépítés célja egy olyan, formálisan szuverén politikai rendszer létrejöttének segítése egy adott földrajzi területen, amely végső soron mind az ott élők, mind a külvilág számára megfelelőnek mondható. Polgárainak ez az elképzelt állam stabilitást kell hogy biztosítson, kímélve őket az önkénytől, a társadalmi konfliktusok kiéleződésétől, a betegségektől, a széles rétegeket érintő abszolút szegénységtől - általában az élet nyomorúságaitól. A külvilág is stabilitást vár, másfajta értelemben. A külvilág nézőpontjából szemlélve a legfontosabb egyfelől az, hogy az állam mint elvont szereplő magatartása kiszámítható legyen, tehát az államok társadalmának alapvető normáihoz igazodjék. Másfelől fontos az is, hogy az állam elég erős legyen, és a törekvéseivel ellentétben a területén jelen lévő más szereplők se árthassanak a külvilágnak. Az államnak meg kell akadályoznia például, hogy a polgárai kábítószert exportáljanak a területéről vagy más államok és azok polgárai ellen irányuló terrorcselekmények előkészítésében játsszanak szerepet. A végcélt ma, Kasnyik találó megfogalmazása1 szerint, a működő demokrácia, a működő piacgazdaság és a burjánzó civil társadalom „szentháromságaként" szokás meghatározni. Ez az az állapot, amelyben a feltételezések szerint a fenti elvárások a legkönnyebben teljesülhetnek. Az államépítés folyamata azonban meglehetősen kifinomulatlanul konceptualizált csupán. Mielőtt ennek a megállapításnak a jelentését megvilágítanám, először is tisztázni kell, mire nem utalok ezen a ponton: nem az homályos, hogy nagyjából minek kell az államépítés részét képeznie. Egy konfliktusból kilábaló állam esetében nyilvánvalóan szükség van például az állam területének mentesítésére a hátramaradt aknáktól és más, fel nem robbant robbanóeszközöktől. Vagy például - ha képviseleti demokráciát akarunk - a megválasztandó képviselőket befogadó politikai intézmények kialakítására és azok minél szélesebb körű konszenzus általi jóváhagyására is szükség van: az intézményépítésre, ahhoz kapcsolódóan pedig egyfajta „nemzetépítésre".2 Egy többé- kevésbé konszenzusos ellenőrzőlista él tehát az államépítésben részt vevők tudatában - ennek tételeit mindenki szeretné kipipálni. Egyéb kérdésekben viszont vitákat generáló dilemmák vannak.3 Ilyen például, hogy vajon 18 Külügyi Szemle
