Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - EURÓPA - Kovács Barnabás: Gibraltár: az önrendelkezési jog újabb erőpróbája
Gibraltár: az önrendelkezési jog újabb erőpróbája 242 évig volt spanyol terület. (...) A szuverenitás megosztásáról folyó tárgyalások során Mr. Blair figyelmen kívül hagyja a védelmi miniszter úr véleményét, aki folyamatosan figyelmeztet Gibraltár stratégiai fontosságára." Majd ezzel folytatta: „Spanyolország szerint Gibraltár nem gyakorolhat önrendelkezési jogot, mert csak »egy enklávé«, és lakossága nem őslakosság, hanem a telepesek leszármazottai. (...) Februárban találkoztam Peter Caruana miniszterelnök úrral Strasbourgban, és javasoltam egy önálló Gibraltár-minisztérium létrehozását, amely ellenőrzi mind a bel-, mind a külpolitikát, a modern andorrai alkotmány rendelkezéseihez hasonló megoldásban. Egyidejűleg a brit és a spanyol uralkodók az állam együttes államfői maradhatnak, bármiféle politikai jogosítványok nélkül, a szuverenitást pedig a Szikla népessége gyakorolná. Egy ilyen megoldás megengedné a helyieknek, hogy megtartsák kapcsolatukat Nagy-Britanniá- val, és sajátos kultúrájuk védelmet élvezzen, részben kielégítve a spanyol igényeket, megengedve Nagy-Britanniának, hogy értékes térségbeli stratégiai pozícióit megtartsa. Sajnálatos módon, ez a megoldás nem tűnik kielégítőnek Spanyolország számára." Különösen érdekes volt az ezután tett két megjegyzése: „Spanyolország ironikusan kéri, hogy Marokkó tartson népszavazást (Spanyolország) korábbi gyarmatán, Nyugat-Sza- harában a függetlenség kérdéséről. Ezzel szemben Gibraltár vonatkozásában annak elmaradását várja, félve kedvezőtlen kimenetelétől." (...) „Identitás, lojalitás és a nemzeti összetartozás nyilvánvalóan nem komponensei Mr. Blair »Cool Britannia«-\ának. Ehelyett a kormány politikáját kizárólagosan Mr. Blair azon törekvése határozza meg, hogy az Európai Unión belül létrehozzon egy erősebb angol-spanyol szövetséget."86 Charles Tannock szavai pontosan megragadják a dolgozatban is érintett kérdéseket. A szemelvények egy beszéd azon kiemelt részletei, amelyek a probléma legérzékenyebb pontjaira mutattak rá. Nagy-Britannia szeretné megoldani a gibraltári kérdést, viszont annak jellegéből adódóan a két másik fél érdekei közé szorult: a gibraltáriaknak mindenféle spanyol szupremácia elfogadhatatlan - ezt több népszavazáson is megerősítették, - míg Spanyolország hajlandó az megosztott szuverenitás időleges elfogadására, de csak annak érdekében, hogy a terület reintegrálása minél zökkenőmentesebben történjen meg. Nem elég az, hogy a két fél elképzelései egymással ennyire összeegyeztethetetlenek, de London kezét megköti a gibraltári alkotmány preambulumában foglalt kötelezettsége is, ugyanakkor érdekei a Spanyolországgal való szoros együttműködésre ösztönzik. Világosan látható az is, hogy az Egyesült Királyság a kérdés megoldásában csak úgy érdekelt, hogy a másik két felet ne sértse meg. Ennek következtében egyfajta hintapolitikába került, főként a gibraltáriak következetes politikájának hatására. Nagy valószínűséggel nem Londonon fog múlni, hogy mikor történik majd meg a végleges változás. Ez az állítás megáll abban az esetben is, ha a jelenlegi munkáspárti kormányt konzervatív váltja föl. Az Egyesült Királyságnak érdeke egy olyan megoldás létrehozása, amelyik valamennyi felet kielégíti, mert ezáltal a gibraltáriak irányába is teljesíti a kötelezettségeit, másrészt pedig lehetőséget kap a számára kiemelt fontosságú spanyol 2009. tavasz 181
