Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - EURÓPA - Kovács Barnabás: Gibraltár: az önrendelkezési jog újabb erőpróbája
Kovács Barnabás idegen hatalom döntéseinek vannak alárendelve, másrészt egyértelművé vált számukra, hogy egzisztenciális és jogi szempontból is bizonytalan az életvitelük.47 Ennek a negatív tapasztalatnak az eredményeként 1942-ben megalakult az Association for the Advancement of Civil Rights in Gibraltar (AACR) - Szövetség a Gibraltárt Polgári Jogok Biztosításáért.48 1945-ben - a háború befejezését követően - újra felállították a városi tanácsot, amelyben ekkor már többségben voltak a választott tagok. 1950-ben törvénykezési tanács alakult, amelynek többsége már nem brit hivatalnokokból állt. Az 1950-es évek végére ebben a testületben is többségbe kerültek a választott tagok, majd 1964-ben a civil közigazgatás ellenőrzését az AACR alapító alelnöke, Joshua Hassan vezette kormány alá rendelték. Ezek az események már egy időben történtek az ENSZ dekolonizációs tevékenységével, és annak a már bemutatott eseményei újabb jelentős hatással voltak a gibral- táriak sajátos nemzettudatának alakulására. 1967-ben részleges határzár következett spanyol részről, amelyet 1969-ben teljes követett. Az oka az 1967-ben tartott népszavazás volt, amelyen a helyiek döntő mértékben a brit dominancia mellett foglaltak állást. A szavazáson részt vett 12 237 fő (a jogosultak 95,8 százaléka) közül 12 138 (99,2 százalék) szavazott a brit, és 44 fő a spanyol szuverenitás mellett.49 A népszavazás megtartásának az oka az ENSZ Közgyűlés említett határozata volt, amely felszólította a feleket a gibraltári kérdés rendezésére. A gibraltáriak azonban nyilvánvaló jelét kívánták adni annak, hogy nem kérnek a spanyol szuverenitásból, ezért szervezték meg a népszavazást. A szavazás után felgyorsult az alkotmányozási folyamat, amely 1969-ben az új alkotmány elfogadásával és megerősítésével zárult. Nem meglepő, hogy a gibraltáriak közelebb kerültek a britekhez.50 A gibraltáriak jogosultak lettek saját parlamentjük, a House of Assembly tagjainak megválasztására és belső ügyeik vitelére. Mindössze a védelem, a közbiztonság, a külügyek maradtak brit kézben. Az alkotmány kiemelkedő jelentőségű rendelkezése a preambulumban található: „Őfelsége Kormánya soha nem köt egyezséget, amelynek alapján a gibraltári nép szabadon és demokratikusan kifejezett akaratával ellentétesen egy másik állam szuverenitása alá kerül." 51 Az idézett jogi szöveg jelentősége abban áll, hogy cselekvési szabadságában erősen korlátozza Gibraltár vonatkozásában az Egyesült Királyságot. Fontosságára részletesen kitérünk a helyzet angol szemszögből történő értékelésénél. A határ 1969-es lezárását ennek az alkotmánynak az elfogadása okozta, de ellentétben a spanyol tervekkel, a határzár az önálló nemzettudat kiformálódását eredményezte. Ennek hatására következett be az a demográfiai változás, amelyre a korábbiakban már utaltunk: a spanyol munkásokat - akiket a határ elvágott gibraltári munkahelyüktől - hindu és marokkói munkaerővel pótolták, újabb színfoltokat kölcsönözve a helyi népességnek. Pszichológiai szempontból is nagy csapás volt a Szikla megfosztása annak háttérországától, Spanyolországtól, pontosabban a Campo de Gibraltártól. Ahatár lezárása új dimenziókat nyitott meg, s a helyzetet tovább bonyolította a felélénkülő turizmus is. 174 Külügyi Szemle
