Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - KÖZÉP-ÁZSIA - Makkay Lilla: Élénkülő forgalom a Selyemúton, avagy a "Nagy Játszma" újabb fejezete Közép-Ázsiában
Élénkülő forgalom a Selyemúton, avagy a „Nagy Játszma" újabb fejezete Közép-Azsiában lentős mértékű, a térségben mostanra átlagosan 8,7 százalékos, ám az egyes országok - Kazahsztán és Türkmenisztán, illetve Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán - között számottevő különbségeket mutató gazdasági növekedés váltotta fel.8 Ennek hátterében a végrehajtott gazdasági reformok, a nemzetközi donorközösség támogatása és a térség fő exportcikke, a szénhidrogén-alapú energiahordozók árának növekedése áll. A térség országainak gazdasági vonzerejét növeli a sok fontos egyéb ásvány és színesfém, de itt van a világ második legnagyobb gyapottermő területe is. Az elsősorban türk (Tádzsikisztánban iráni) népek által lakott, etnikailag azonban - nem utolsósorban a szovjet időszak áttelepítései és az orosz betelepülés következtében, különösen Kazahsztán és Kirgizisztán esetében - vegyes, nemzetállami előzményekkel nem rendelkező közép-ázsiai országokban az önállóvá válást követően felelevenedtek az iszlám vallási és civilizációs hagyományok és a törzsi-nemzetségi kötődések is. Az iszlám mérsékelt vonulatát képviselő szekularizált állam keretei között különböző mértékben zárt és szigorú tekintélyuralmi rendszerek működnek, a gazdasági szférában is erőteljes állami szerepvállalással. A szovjet típusú állami tervgazdálkodásról a korlátozott piacgazdaságra való áttérés viszonyai között jelentős érdeklődés mutatkozik az „irányított kapitalizmus" kínai modellje iránt. A közép-ázsiai országok nemzetközi kapcsolatrendszerük alakítása során igyekeznek kiaknázni az elhelyezkedésükből, ásványkincseikből és civilizációs hagyományaikból fakadó komparatív előnyeiket. Ezt a célt szolgálja az orosz külpolitikai stratégiában is használt fogalomra rímelő „sokvektorúság" gyakori emlegetése, ami lehetővé teszi számukra, hogy kapcsolatépítésüket a geopolitikai megfontolások mellett egyéb pragmatikus és kulturális szempontokra alapozzák. Kazahsztán például a Kína és Eurázsia közötti „transzkontinentális gazdasági híd" szerepét célozta meg, amit „regionális lokomotívként" ható robusztus gazdasági növekedésével és a térség közlekedési infrastruktúrájának intenzív fejlesztésével igyekszik elérni.9 A térségben legnagyobb arányban nem türk lakossággal is rendelkező országként hídszerepét a különböző relációk iránti nyitottságával támasztja alá, ami a civilizációk közötti párbeszéd előmozdításában vállalt tudatos szerepben is hangsúlyosan jelentkezik. Az 1990-es években a nemzetközi donorközösség egyik kedvencének tartott Kirgizisztán Kazahsztán mellett a térség egyik legliberalizáltabb gazdaságává és - egyedüliként - a WTO tagjává vált. A világ egyetlen olyan országa, ahol amerikai (Manas) és orosz (Kant) katonai légi bázis is működik.10 Szénhidrogénkinccsel nem, de értékes ásványokkal, arannyal és vízi energiával, turizmusra alkalmas adottságokkal, valamint a magas hegyektől övezett régióban természetes kelet-nyugati irányú folyosóval rendelkező országként kínál lehetőségeket a külföldi befektetőknek. A szénhidrogénekkel szintén nem, de vízi energiával, számottevő alumíniumkohászattal bíró Tádzsikisztán a nyelvi közösség alapján igyekszik szorosabbra vonni kapcsolatait az iráni nyelvű országok formálódó szerveződésével,11 s Iránt egyik megkülön2009. tavasz 149
