Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Paragi Beáta: Békefolyamathoz kötött államépítés a Közel-Keleten. A palesztin eset tanulságai
Par ági Beáta 96 Yezid Sayigh-Khalil Shikaki: Strenghtening Palestinian Public Opinion. (The Rocard-Siegman Report). Independent Task Force. New York: Council on Foreign Relations, 1998.; Nathan J. Brown: Palestinian Politics after the Oslo Accords. Resuming Arab Palestine. California: University of California Press, 2003.; Nathan J. Brown: Evaluating Palestinian Reform. Carnegie Paper No. 59. Washington: Carnegie Endowment, 2005. 97 IMF: Reform Under Conflict..., i. m. 68. o. 98 A Világbank három olyan nagyobb alapot (ESSP I., ESSPII, PMRTF) kezelt, amelynek célja a lakosság szükségleteinek ellátása és a közigazgatás reformjának végrehajtása volt. 99 David Sewell: Decentralization and Intergovernmental Finance in the Palestinian Authority. Washington: Világbank, 2002, http://wwwl.worldbank.org/wbiep/decentralization/menalib/sewell.pdf , 2002. június 5. Letöltés ideje: 2007. június. 100 AHLC-dokumentumok, 1993-1997; Nabulsi: i. m. 101 Karin Arts-Anne K. Dickson, szerk.: EU development cooperation. From model to symbol. Manchester: Manchaster University Press, 2004.; Hoebink-Stokke, szerk.: Perspectives on European Development Cooperation..., i. m. 102 Karen Smith: „The making of EU foreign policy: the case of Eastern Europe", lm EU development cooperation..., i. m. 65-66.0. 103 AHLC/WB: Statement by Caio Coch-Weser on behalf of the World Bank. AHLC-találkozó. Brüsszel, 1994. november 29-30. 3. o. 104 CG/WB: West Bank and Gaza..., i. m. 5. o. 105 Nabulsi: i. m. 125. o. 106 Parvathaneni: i. m. 97. o. 107 Shikaki: Willing to Compromise..., i. m. 108 Fischer el al.: Securing Peace in the Middle East..., i. m. 109 Fontos kérdés a választások (1996) által a PH-nak biztosított legitimitás, mivel a nemzetközi szereplők - és közvélemény-kutatások (Shikaki: Willing to Compromise..., i. m. 5. o.) - hajlamosak a választások tisztaságával, demokratikus mivoltával mérni a politikai rendszerek legitimitását. A PFSZ vezetésének az 1990-es évek folyamán be kellett látnia, hogy a társadalom részéről jelentkező igényekkel összhangban (Nabulsi: i. m.) hosszú távon akkor is a demokratikus berendezkedés az elfogadható, ha az oslói megállapodások (az Izraellel kötött alku) elfogadtatása autoriter vezetési stílust igényelt. Ha a demokráciába való átmenet azzal kezdődik, hogy az autoriter vezetés felismeri, hogy a folyamat saját pozíciójának elvesztéséhez vezet, kész együttműködni a szabad választásokon alapuló (új) rendszer, illetve kormány kialakításában. De a folyamat itt nem ér véget: ha a választási rendszert elég ügyesen alakítják ki, akkor az új rendszer demokratikusabb lesz, mint az előző, de nem lesz teljesen demokratikus (Sorensen: i. m. 3. o.). 110 Anne Le More: International Assistance to the Palestinians after Oslo. Political Guilt, Wasted Money. London: Routledge, 2008.173. o. 111 Abdelkarim: The Role of International Funding..., i. m.; Nakleh: i. m. MAS: Towards a More Effective Use of International Aid to the Palestinian People. Ramallah: Palestine Economic Policy Research Institute, 2005. 112 Vö.: Sara Roy: „Why Peace Failed: An Oslo Autopsy". Current Flistory, Vol. 101. No. 651. (2002). és Uő: „Ending the Palestinian Economy". Middle East Policy, Vol. 9. No. 4. (2002). 122-165. o. Szem előtt tartva, hogy az oslói megállapodásokat Izrael a PFSZ-szel (bár nem feltétlenül a palesztin néppel) írta alá, illetve azt, hogy a PFSZ, bármilyen megfontolásból, de ugyanezeket a megállapodásokat aláírta Izraellel, érdemes idézni Sara Royt: „Az izraeli megszállás szerkezetében változatlan maradt az oslói időszak során. Ez az elsődleges magyarázata annak, hogy Oslo kudarcba fulladt, és vele együtt a jelentős politikai és gazdasági reformhoz fűződő várakozások is. Ez idő alatt a donorok politikai megoldás hiányában próbáltak gazdasági változásokat eszközölni. A gazdasági szekér politikai ló elé helyezésének koncepciója bukásra volt ítélve, mivel az ellenőrzés joga a megszálló kezében maradt, illetve a megszálló érdekeit és céljait fejezte ki." 100 Külügyi Szemle
