Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - EURÓPAI UNIÓ - Domonkos Endre: A spanyol autonóm közösségek és Katalónia részvétele az európai uniós politikában
A spanyol autonóm közösségek és Katalónia részvétele az európai uniós politikában Katalónia helye és szerepe az Európai Unióban A spanyol autonóm közösségekkel kapcsolatban megállapítható, hogy ezekben az európai uniós átlagnál alacsonyabb az egy főre jutó jövedelem. Ugyanakkor elmondható, hogy a spanyolországi autonóm tartományok az unió legjelentősebb növekedést felmutató régiói közé tartoznak. Aló legdinamikusabban fejlődő uniós régió közül öt volt spanyol: • Madrid; • Baleári-szigetek; • Aragónia; • Katalónia és • Extremadura A régiók közötti polarizáció azonban nem jelentősebb, mint a többi tagállamban. Az egy főre jutó GDP-ben megmutatkozó különbségek nem nagyobbak, mint az Európai Unió többi nagy területű országában. Katalónia területe 1999 végéig a Strukturális Alapok 2 és 5/b célkitűzése alá tartozott. Az előbbi az iparilag hanyatló, határ menti, míg az utóbbi a vidéki, szerkezeti átalakuláson átmenő NUTS 3-as egységeket érintette. Ezekkel a célkitűzésekkel kapcsolatos támogatások a Strukturális Alapokból származó források 12-15 százalékát adták Spanyolország tekintetében. A regionális fejlesztések biztosítását regionális fejlesztési társaságok (Sociedades de Desarrollo Regional) végzik és 1986 óta érvényesülnek a közösségi szintű regionális politikák is. A nemzeti szintű regionális politika végrehajtásában meghatározó szerephez jut a régiók közötti Kompenzációs Alap (Fondo de Compensación Interregional), amelyet a régiók közötti különbségek csökkentése és felzárkózásuk előmozdítása érdekében hoztak létre. Katalónia esetében a közösségi regionális politika célja a területi különbségek mérséklése és az életszínvonal közösségi átlagot elérő növelése volt. Az 1989 és 1993 közötti időszakban a Strukturális Alapokból juttatott támogatások (összesen 263 milliárd peseta) 52 ezer új munkahelyet teremtettek, valamint infrastrukturális (autópályák építése, vasútvonalak korszerűsítése) beruházásokat tettek lehetővé. A következő költségvetési periódusban a támogatások volumene jelentősen megnövekedett (1997 és 1999 között majdnem elérte az 1989 és 1993 között mért szintet). Katalóniában 1997 és 1999 között 64 ezer új munkahely jött létre a Strukturális Alapok által támogatott programoknak köszönhetően.4 A források elosztását a központi kormány végezte, de a területi projektek kiválasztásában és koordinálásában a Generalität is szerepet játszott. Az egységes belső piac kialakítása erős versenyhelyzetet eredményezett és feloldotta a spanyol belső piac és a többi tagállam belső piaca között fennálló különbségeket. A katalán gazdaságnak is szembesülnie kell ezekkel a kihívásokkal és ki kell használnia az ebben rejlő lehetőségeket. 2008. tavasz 87
