Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - T. Horváth Attila: Purgatórium és népakarat: a ruandai megbékélési törekvések mérlege
T. Horváth Attila Hosszabb távú hatása volt annak a rendelkezésnek, amely szerint négy különböző kategóriába kell sorolni a gyanúsítottakat. Az elsőbe azok kerültek, akik kitervelői, szervezői, felbujtói vagy felügyelői voltak a cselekményeknek. Ok főként a bürokrácia és a katonai vezetés tagjai közül kerültek ki. Ebbe a kategóriába tartoztak még a különösen sok embert meggyilkoló vagy nőket erőszakoló elkövetők is. A második kategóriába azok tartoznak, akik szándékos elkövetőkként, vagy azok társaiként gyilkoltak, vagy más súlyos erőszakos cselekményt követtek el, vagy gyilkolni akartak, de áldozatuk nem feltétlenül veszítette életét. A harmadik kategóriába azok, akik nem gyilkos szándékkal követtek el bűncselekményeket, a negyedikbe pedig azok, akik vagyon elleni bűncselekményeket követtek el. A perek tárgyalásának a kormány által várt, számottevő gyorsulása nem következett be. 1996 és 2000 között mindössze hatezer ítélet született, amely, figyelembe véve az akkor körülbelül 120 ezer fogva tartottat, az összes ügy megtárgyalásának időtartamát majdnem száz évre tolta volna ki.10 A probléma megoldásának alternatíváit már 1998-ban elkezdték kidolgozni, amelynek eredménye a 2001-ben meghozott törvény lett, amely sajátos, a ruandai hagyományos társadalomban ismeretes és a modem európai joggyakorlattól eltérő módon működő, úgynevezett gacaca bíróságok felállítását rendelte el. A gacaca bíróságok A gacaca eredetileg a legtöbb afrikai társadalomban ismeretes faluközösségi bíráskodás ruandai megfelelője volt. Múltbéli szerepéről a szájhagyományok révén tudunk. A szó jelentése fű, mező és a szabadban történő tárgyalásra utal: a megvádolt személy és családja, a vádlók, tanúk, valamint az adott közösség tagjai egy helyen a szabadban összegyűltek, és megvitatták a történéseket. Az ülést az „inyangamugayo"-nak nevezett személyek vezették, akik a közösség idősebb vagy nagy tekintélyű tagjai közül kerültek ki. (Az elnevezés jelentése „makulátlan, becsületes személy"). ítéletet a tanúk meghallgatása és a körülmények mérlegelése után hoztak. Ha vétkesnek találták a vádlottat, előírták a kártalanítás mértékét, amelyet a bűnös családja fizetett meg. Eltérően a modern bíráskodástól, a konfliktuskezelés holisztikus jellegű volt és nem különültek el benne élesen a nyomozás, a mediátori tevékenység, tanúmeghallgatás stb. szakaszai. Az 1920-as évektől a gyarmati törvénykezés kiszorította a gacaca bíráskodást.11 A 2001-ben hozott törvény újra bevezette a gacaca bíróságokat.12 A hivatalos indoklás szerint azért ezt a módját választották az ítélethozatalok mindenki számára látható elhúzódásának orvoslására, mert ez a bíráskodás a ruandai kultúrában gyökerezik, és mindenki ismeri. Valójában olyan bíráskodást alkottak, amelyet egyfelől korántsem 144 Külügyi Szemle
