Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Szabó Loránd: Kongói kaleidoszkóp 1998-2008: a hatalmi erőtér változásai
Szabó Loránd ről ad vázlatos áttekintést: Szabó Loránd: „Kontinensek Kongója." In: Mandulavirágzási Tudományos Napok. Konferenciakötet. Pécs: PTE, 2003. 31-35. o. (A Pécsett 2003. március 3-7. között megrendezett tanácskozás „Kapcsolódó kontinensek" témakör előadása.) Átfogó, alapos, de erősen nacionalista megközelítésű monográfia francia nyelven: Isidore Ndaywel é Nziem: Histoire générale du Congo. De I 'heritage ancien á la République Démocraticjue. Paris: De Boeck & Larcier (Duculot), 1998. Tömör összefoglalás neomarxista tendenciával, angolul: Georges Nzongola-Ntalaja: The Congo from Leopold to Kabila. A People's History. London - New York: Zed Books, 2002. 6 A szélsőséges hutu katonai körök (a népirtás kitervelői) és a francia hadsereg velük szimpatizáló körei mindig is az ellenzéki, főként tuszi Ruandái Hazafias Front (RPF) fegyveres szárnyának, a Ruandái Hazafias Hadseregnek (RPA) tulajdonították a merénylet elkövetését; könnyen lehet azonban, hogy éppen a népirtást előre meghirdető szélsőséges hutu körök akartak így hatalomra jutni, és a nyilvánvalónak tűnő indítékok bemutatásával lejáratni ellenfelüket, Paul Kagamét. (L. a belga Le Soir 2004. március 10-én megjelent cikkeit, valamint egy francia vizsgálóbíró - közvetett bizonyítékokra alapuló - ítéletének Kagame belgiumi látogatásának idejére időzített megjelentetéséről a Le Monde ugyancsak e napi számában.) 7 Az RPF tagjai közül sokan segítették 1986-ban Museveni hatalomra jutását, és az ugandai hadseregben (NRA) szolgáltak, így például a későbbi ruandai elnök, Paul Kagame is. 8 A ruandai népirtásról és történeti hátteréről, gyökereiről bővebben magyarul 1. T. Horváth Attila: „Ruanda '94: egy krízis történelmi háttere." Kiil-Világ, Vol. 1. No. 2. (2004). http://www.kul-vilag.hu . 9 Az LRA-ról ad áttekintést Hetényi Soma Ambrus: „Az ugandai polgárháború." In: Harambee. Tanulmányok Fiissi Nagy Géza 60. születésnapjára (szerk. Sebestyén Éva, Szombathy Zoltán és Tarrósy István). Pécs: Publikon Könyvek - ELTE BTK, Afrikanisztikai Oktatási Program, 2006.180-191. o. 10 A két csoport a továbbiakban ALiR (Armée de Liberation du Rwanda - Ruanda Felszabadítási Hadserege) néven működött. 11 Legkorábban kétszáz éve jelentek meg Uvira környékén, nyelvük elkülönült a ruandaitól. Valószí- nűleg egy csoportjuk érkezett a 19. század végén is, azután a két világháború között telepítettek át belőlük a területre a gyarmati hatóságok. De a megnevezésük ismeretlen volt nagyjából 1967-ig, akkor a ruandai tuszi menekültektől való megkülönböztetésükre kezdték el használni. Nem igazi törzsnév, hanem Mulenge faluból (Itombwe vidéke) valókat jelent. 12 A ruandai népirtásról, a konfliktus eszkalálódásáról, kongói és térségbeli következményeiről az ENSZ szemszögéből részletesebben 1. A világ menekültjeinek helyzete. A humanitárius segítségnyújtás öt évtizede (vezető szerk. Mark Cutts). Budapest: ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Magyarországi Képviselete (UNHCR), 2000. 245-273. o. (Fordítás; az eredeti angol változat megjelenése: Oxford: Oxford University Press - UNHCR, 2000.). 13 Eredetileg törzsi védelmi csoportok voltak; hajdan a gyarmatosítók ellen küzdöttek, úgy vélték, ha szentelt csodavízzel (mai-mai = víz-viz) behintik magukat, nem fogja őket a golyó. A hatvanas években Pierre Mulele, Lumumba volt ifjúságügyi miniszterének gerillái élesztették fel, majd a kilencvenes években a korrupt mobutista vezetők hatalmaskodása ellen szerveződő, kisemmizett vidéki fiatalok bandáiból született újjá, s csatlakoztak hozzá tanult városiak is. Egyesek a szociális banditiz- mus egyik válfajának tartják. Több csoportjuk működött Kivuban, Maniémában (Simba, Bangilima), amelyek pillanatnyi szövetségeket kötöttek, például a FAR-ral, majd az AFDL-lel, de ettől később eltávolodtak a túlzott tuszi befolyás miatt. 14 A hatvanas évek elején függetlenségre törő Katanga (később, Mobutu idején Shaba) tartomány csendőrségének főként déli, lunda etnikumú elitalakulatának utóda, amelyet Angola fogadott be és képezett ki, hogy a Mobutu által támogatott UNITA ellen vesse be őket. 15 A prosztatarákban szenvedő volt diktátor végül 1997 szeptemberében Marokkóban halt meg. 16 Később, 1999-ben a mobutista Forradalmi Népi Mozgalom (Mouvement Populaire de la Revolution, MPR) mintájára megalapította saját állampártját, a Néphatalmi Bizottságokat (Comités du Pouvoir Populaire, CPP). Ebben ráadásul Mobutu egykori propagandista szakembere, Dominique Sakombi Inongo segédkezett. 234 Külügyi Szemle
