Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Szabó Loránd: Kongói kaleidoszkóp 1998-2008: a hatalmi erőtér változásai
Kongói kaleidoszkóp 1998-2008: a hatalmi erőtér változásai Az elsőnél alacsonyabb részvétellel (65,36 százalék) zajló, mintegy 45 ezer kongói és 1500 külföldi megfigyelő, csaknem 18 ezer MONUC-katona, 1400 EUFOR-katona és 80 ezer rendőr segítségével lebonyolított választás eredményét november közepén hirdette ki a Független Választási Bizottság (Commission Électorale Indépendante, CEI): Joseph Kabila szerezte meg a 16,2 millió szavazat 58,05 százalékát, Jean-Pierre Bemba pedig 41,95 százalékát.62 Az eredményt a Legfelsőbb Bíróság (Com Supreme de Justice, CSJ) előtt Bemba megtámadta, de a bíróság november 27-én megerősítette az eredményt, amelyet Bemba elfogadott, és kijelentette, hogy a továbbiakban céljai elérése érdekében a küzdelmet kizárólag politikai síkon folytatja. Közben Goma környékén újabb összecsapások voltak a kormányerők és a lázadók között. 2006. december 6-án Joseph Kabilát beiktatták hivatalába, majd a hónap közepén elutazott Nairobiba, hogy a 2004-ben Dar es Salaamban megindult békefolyamatban, a Nagy Tavak Konferencián aláírja azt a megállapodást, mely szerint tiszteletben tartják a területi integritást, nem avatkoznak más államok belügyeibe, tartózkodnak az agressziótól, és vitás ügyeiket békésen rendezik. A jövő ekkor biztatónak tűnt, de a térségben újabb viharfelhők gyülekeztek a láthatáron: Franciaország és Ruanda viszonya megromlott az 1994-es népirtással kapcsolatos vizsgálódás miatt, Burundiban a 2005-ben demokratikusan hatalomra jutott hutu ellenzék (Conseil National pour la Défense de la Démocratie - Forces pour la Défense de la Démocratie, CNDD-FDD) kormányzásában önkényes módszereket alkalmazott, a szu- dáni konfliktus pedig hatással volt Csádra és a Közép-afrikai Köztársaságra. A térség stabilitása érdekében tett erőfeszítések ellenére 2007-ben a keleti régióban továbbra is nyugtalanság honolt. Eszak-Kivuban Laurent Nkunda bukott tábornok viszonylagos sikere volt a nyugalom megszilárdításának egyik gátló tényezője. Február folyamán beleegyezett ugyan, hogy csapataival együtt integrálják az FARDC-be, de noha a folyamat márciusban megkezdődött, Nkunda állandóan azzal fenyegetőzött, hogy otthagyja, mivel nem teljesítik - túlzó - követeléseit. Nyáron végül beváltotta a fenyegetését, és embereivel ismét a hadiösvényre lépett. Nkunda a kongói tuszik védelmezőjének szerepében tetszelgett, és azt állította, hogy az FARDC az 1994 óta Kelet-Kongóban tartózkodó ruandai hutu lázadó „népirtókkal" üzletel. 2007 első fele ugyanakkor nyugaton is felfordulást hozott. Februárban Alsó-Kongóban (Bas-Congo) egy etnikai-vallási alapon létrejött mozgalom, a Bundu dia Kongo63 (BDK) lázadását a kormány erélyes eszközökkel elfojtotta. A következő figyelmet érdemlő esemény a térségben Bemba szenátor szökése volt. Kinshasában március 21-22-én erőteljes katonai összecsapásokra került sor az elnöki és valószínűleg (angolai) fegyveres erők és Bemba testőrsége között, miután a szenátor elutasította, hogy testőrségét a reguláris erőkbe integrálják. Bemba főhadiszállásán az azt szabályosan megostromló csapatok hatalmas fegyverraktárra bukkantak.64 A szenátor először a Dél-afrikai Köztársaság Nagykövetségén keresett menedéket, majd Portugáliába menekült.65 A súlyos incidens ellenére 2008. tél 131
