Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Szabó Loránd: Kongói kaleidoszkóp 1998-2008: a hatalmi erőtér változásai
Szabó Loránd és Afrikában elfoglalt központi helyzete miatt - „baráti zsarnokként", a világméretű hidegháborús sakkjátszma egyik bábujaként - a nyolcvanas évek végéig számíthatott a Nyugat (főleg az Egyesült Államok, Belgium és Franciaország) támogatására. A demokratikus átmenetet 1991-től a Szuverén Nemzeti Konferencia (Conference Nationale Souveraine, CNS) lett volna hivatott levezényelni, de hatalmát a következő évben Mobutu egyszerűen felfüggesztette, s egy új kormányt nevezett ki jogtalanul, így elvileg kettős hatalom jött létre. Valójában már az elnök sem volt képes erőszakszervezeteivel kordában tartani a hatalom minden szálát. Országszerte tiltakozó tüntetések, a fizetés nélkül maradt és teljesen demoralizálódott nemzeti hadsereg (Forces Armées Zairoises, FÁZ) egységeinek fosztogatásai, politikai gyilkosságok, a külföldiek evakuálása és a teljesen széthullóban lévő államhatalom jellemezte ezeket az éveket, amikor egy a szomszédban lezajló esemény döntő fordulatot jelentett Zaire számára.5 1994. április 6-án Juvénal Habyarimana ruandai hutu elnök Tanzániából hazatérő repülőgépét lelőtték.6 A gép fedélzetén tartózkodott a szomszédos Burundi államfője, Cyprien Ntaryamira is. A Ruandában kormányon lévő hutu etnikum által ez után a merénylet elkövetésével általánosságban vádolt tuszi etnikum és feltételezett hutu cinkosaik sérelmére elkövetett, előre kitervelt népirtás (pár hét alatt csaknem nyolcszázezer áldozat) után azonban fordult a kocka, mivel az ugandai elnök, Yoweri Museveni csapatainak támogatását élvező döntően tuszi Ruandai Hazafias Hadsereg (Rwandan Patriotic Army, RPA) kerekedett felül/ A megtorlástól félve júliusban legalább egymillió hutu menekült özönlött át a szomszédos Zaire keleti Kivu régiójába (Goma környékére), s ott a francia hadsereg vezetésével az ENSZ BT jóváhagyásával 1994. június végétől augusztusig a Türkiz Hadművelet (Opération Turquoise) során számukra biztonságos humanitárius zónákat (Zones Humanitaires Sures, ZHS) hoztak létre. A menekültek között a szélsőséges irányzat, a Hutu Power követőinek fegyveres milíciája, az Interahamwe („akik együtt dolgoznak"), a korábbi Ruandai Fegyveres Erők (Forces armées rwandaises, FAR) tagjai és a volt politikai vezetők is szép számban érkeztek a sebtében felállított menekült- táborokba, magukkal hozva az államkincstárat és jelentős mennyiségű fegyvert.8 Zaire-ban, s különösen Kelet-Zaire-ban már korábban is menedéket találtak a különböző szomszédos országok kormányai ellen küzdő fegyveres csoportok, s innen indítottak időről időre támadásokat. Ilyenek voltak az ugandai Museveni ellen küzdő Szövetséges Demokratikus Erők (Allied Democratic Forces, ADF), az Úr Ellenállási Hadserege (Lord's Resistance Amy, LRA),9 a Nyugat-Nílus-parti Felszabadítási Front (West Nile Bank Liberation Front, WNBLF), a Jósé Eduardo dos Santos angolai elnök ellen küzdő Jonas Savimbi-féle Nemzeti Unió Angola Teljes Függetlenségéért (Unido Nációnál para a Independencia Total de Angola, UNITA) s a burundi kormány ellen küzdő hutu Nemzeti Tanács a Demokrácia Védelmére (Conseil National pour la Défense de la Démocratie, CNDD). Ezekhez csatlakozott a volt Ruandai Fegyveres Erők (FAR) és az Interahamwe isU), amelyek ráadásul uralták, mintegy élő pajzsként használták a menekülttáborokat, no Külügyi Szemle
