Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Szász József: Koszovó függetlensége - Macedónia és a macedóniai albánok álláspontja
Koszovó függetlensége - Macedónia és a macedóniai albánok álláspontja „A két ország együttműködése bátorító üzenet a régió számára, és jó előjel a Biztonsági Tanácsnak Koszovó végleges státusának eldöntéséhez... Nem mi [Macedónia és Albánia] döntünk Koszovó jövőjéről, de mi tudjuk, mi a legjobb a régiónak és mindenesetre jobb a végleges státus megerősítése, mint a jelenlegi status quo."14 Május elején, a Szabad Európa Rádiónak adott nyilatkozatában a macedón diplomácia vezetője minőségileg az előzőekhez képest új tartalmú kijelentést tett, előre vetítve annak lehetőségét, hogy országa az ENSZ BT határozata nélkül is elismerheti Koszovó függetlenségét, ha ezzel mértékadó euroatlanti partnereihez csatlakozhat. „Abban az esetben, ha nem hoznak [a BT-ben] új határozatot Koszovóról, de a NATO és az EU befolyásosabb tagjai fellépnek Koszovó várt új státusa érdekében, ez Macedóniának jó alkalmat ad arra, hogy ő maga is komolyan megfontoljon egy ilyen fellépést" - mondta.15 Éles hangú szerb diplomáciai tiltakozást váltott ki a macedón és az albán külügyminiszter 2007. június 1-jei szkopjei találkozóján kiadott közös állásfoglalás Koszovó státusáról. A két külügyminiszter támogatta Koszovó tervbe vett, az Ahtisaari-féle terv szerinti függetlenségét és síkra szállt a kérdés mielőbbi rendezése mellett. „Az Ahtisaari-tervet közösen támogatjuk. Nem mi határozunk Koszovó végső státusáról, de úgy véljük, hogy szomszédokként álláspontunk nagy fontossággal bír, és ezért emlékeztetünk rá, hogy a döntés a státusról jobb a status quónál - mondta a macedón diplomácia vezetője. - A koszovói kérdést a Szerbia számára is legjobb módon kell rendezni úgy, hogy ne záruljon le előtte az európai perspektíva, és csatlakozhasson a régió fejlődéséhez."16 A nyilatkozatra reagálva a belgrádi külügyminisztérium Szerbia belügyeibe való beavatkozással vádolta meg Macedóniát (és Albániát), felróva neki, hogy prejudikálta a tartomány jövőbeni státusát, amelyről pedig vita folyik még a Biztonsági Tanácsban.17 A szerb demars - belgrádi macedón politikai elemző18 szerint - preventív céllal, figyelmeztetni kívánta Szkopjét (és Tiranát), hogy „ne lőjenek túl a célon" Koszovó függetlenségének „elsietett" elismerésével. Albánia állásfoglalása nyilván nem lepte meg Szerbiát, ugyanez azonbanMacedónia részéről - jóllehet, a különböző szintű szkopjei hivatalos jelzések alapján már jó ideje várható volt - most mégis (kissé erőltetett) meglepetést és rosszallást váltott ki Belgrádban. Az a korábbi szerb vélemény, amely megpróbált Szkopjéban a koszovói ügyet illetően „természetes szövetségest", „kipróbált barátot" látni, és legalább „tartózkodó magatartást" várt volna el, mára kényszerűen megváltozott, lvan Torov szerint a szerb diplomácia ezt az utóbb hibásnak bizonyult meggyőződését arra alapozta, hogy Koszovó függetlenné válásának megakadályozása macedón érdek is, hiszen egy önálló koszovói állam létrejötte Macedónia nyugati, ösz- szefüggő albán lakosságú területein is hasonló folyamatot indíthat el. Arra Belgrádban nem számítottak, hogy Szkopje „EU- és NATO-ambíciói" felülkerekednek a hagyományos albánellenes indulatokon.19 Ide kívánkozik annak megjegyzése, hogy a radikálispárti volt szerb parlamenti elnök, Tomislav Nikolic egy orosz lapnak nyilatkozva úgy vélte, hogy Macedónia elsőként ismeri majd el Koszovó függetlenségét.20 2008. tavasz 7
