Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - TÁVOL-KELET - Csoma Mózes: Észak-Korea a kínai szatellit állammá válás útján
Csorna Mózes kínált „beolvasztásos" egyesítés esetén szinte azonnal elveszítené politikai-gazdasági befolyását. Az életkörülmények gyors javulása biztosítaná a lakosság lojalitását is. Mit tud tenni Dél-Korea ez ellen a meglehetősen egyértelmű jövőkép ellen? - teszi fel a kérdést Andrej Lankov.17 Nagyjából semmit, hiszen a pekingi vezetésnek minden eszköze megvan a változások életre hívásához. Csak rajta múlik, hogy kihasználja-e a történelmi helyzetet. A történelmileg terhelt viszony és a határkonfliktus A Koreai-félsziget története során állandó fenyegetést jelentett a Mennyei Birodalom közelsége. Az első koreai államalakulatot is a kínai támadások döntötték meg i. e. 109— 108-ban. A kínai uralom rövid ideig tartott, s a Koreai-félszigeten nagyjából azonos időben három független királyság jött létre. A mai KNDK és Északkelet-Kína területén a már említett Kogurjó királyság egyfajta katonaállamként emelkedett ki a többi állam- alakulat közül, s folyamatos harcokat folytatott a Mennyei Birodalommal. Az elmúlt években jelentős történészvita bontakozott ki Kelet-Azsiában a Kogurjó királyság örökségével kapcsolatban. Ebben az időszakban ugyanis több piramis formájú királysírt emeltek, amelyek egy része Eszak-Koreában, másik része viszont Kínában található. Több kínai történész is azon az állásponton van, hogy Kogurjó tulajdonképpen a Mennyei Birodalom része volt. Ez egyaránt felháborította az észak-koreai és a dél-koreai történészeket is, bár látványos tiltakozás csak a déliek részéről volt tapasztalható.18 2003-2004-ben történészkonferenciák sorozatát rendezték meg Szöulban, sőt az ókori királyság kutatására külön alapítványt és kutatóintézetet hoztak létre. A feszültséget tovább növelte, hogy az UNESCO a világörökség részévé kívánta nyilvánítani a Kogurjó- királysírokat. Dél-koreai részről vészharangokat kongattak, mert úgy látták, hogy a nemzetközi szervezet döntéshozói inkább az új évezred erőközpontjának számító Kína kulturális örökségének részeként látnák szívesebben a Kogurjó-piramisokat.19 2004-ben végül is kompromisszumos döntés született: a Kogurjó királyság fennmaradt emlékei a KNDK és a Kínai Népköztársaság közös örökségeként lettek elismerve. A Mennyei Birodalom hegemón törekvései a középkorban is állandó fenyegetést jelentettek a koreai királyok uralmára. Kína csupán 1895-ben - a japán-kínai háborút lezáró simonoszeki békeszerződésben - mondott le a Koreai-félsziget feletti hűbérúri jogáról. Kodzsong koreai király így 1897-ben az ország függetlenségének demonstrálásaként császári címet vett fel, ezzel a kínai, a japán, valamint a koreai uralkodó formálisan egyenrangúvá vált. Kodzsong az ország hivatalos nevét is megváltoztatta: az addigi Csoszon helyett az állam neve Koreai Császárság (Tehan Jegük) lett.20 A történelmileg terhelt viszonyt egy határkonfliktus is súlyosbítja. A Koreai-félsziget és Kína határát még 1712-ben jelölték ki, de a határvonal egyes részei a mai napig vita78 Külügyi Szemle
