Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)

2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta

Hettyey András megszüntetett egy problémát, de hamarosan kiderült, hogy a régi probléma (UIC) csak egyszerűen helyet adott egy új, az előzőnél nem kisebb problémának (az etiópellenes lázadás). Az UIC fölötti gyors győzelmet követő megszállással Etiópia még jobban beleke­veredett a Szomáliái konfliktusba, hiszen most már nemcsak a távolból irányította és támogatta az átmeneti kormányt, hanem hadserege Szomáliában is állomásozott. A ha­marosan kitörő és mindmáig tartó lázadás ellen Etiópia - a jelek szerint - tehetetlen, katonai erővel nem fogja tudni azt leverni. Az etióp megszállás tehát nemcsak népsze­rűtlen és eredménytelen, hanem egyúttal költséges és veszélyes is, tekintettel az etióp hadsereg veszteségeire. 2007 végére Etiópia eljutott oda, hogy a győztes invázió után etióp érdekek számára a Szomáliái helyzet kontraproduktívvé vált. Ezt a tényt - ha lassan is - felismerték Addisz-Abebában, s a megoldására kétlép­csős tervet dolgoztak ki. Ennek első lépése volt a Zenawi és köre által 2008 folyamán megütött egyre békülékenyebb hang, melynek keretében Addisz-Abeba konstruktívan viszonyult az új Szomáliái miniszterelnök, Hassan Hussein békekezdeményezéseihez. Az első lépcső célja a lázadók mérsékelt szárnyával történő békeszerződés megkötése volt, melyet 2008 júniusában el is ért Etiópia, amikor az átmeneti kormány és az ARS mérsékelt elemei békét kötöttek Dzsibutiban. A békeszerződés kimondta, hogy a har­coló felek közötti kilencvennapos fegyverszünettel párhuzamosan az etióp csapatok fokozatosan kivonulnak Szomáliából, október 9-re teljesen elhagyva az országot. A he­lyükre „elégséges számú" ENSZ-békefenntartó lépne, ebbe muszlim országok külde- nének csapatokat. A terv második lépcsője tehát az etióp csapatok kivonása lett volna, s a helyükbe ENSZ-csapatoknak kellene lépniük. A dzsibuti békeszerződés óta eltelt idő eseményei sajnos azt mutatják, hogy ez a két­lépcsős terv sem vált be. A fő probléma az, hogy már a dzsibuti békeszerződést is csak a Szomáliái ellenzék egy része írta alá. A radikális elemek Aweys sejk vezetésével, illetve az al-Shabaab visszautasította a békeszerződést, és tovább folytatta a harcát az etiópok ellen. Aweys többször is kijelentette, hogy az ENSZ-csapatok ellen is harcra fogja buz­dítani Szomália népét, ha azok az országba települnének, amire azonban kevés az esély, hiszen a mai helyzet Szomáliában az, hogy „there is no peace to keep". A dzsibuti béke­folyamat és a hozzá kapcsolódó etióp remények tehát máris füstbe mentek, és Etiópia egyre távolodik a békés Szomália megteremtésétől. Eritrea Eritrea fiatal ország, harminc éven át tartó függetlenségi harc után csak 1993-ban nyerte el önállóságát Etiópiától, amelynek 1952 óta volt része. Első ránézésre nem egyértelmű, hogy Eritreának milyen érdekei vannak Szomáliában, amellyel még csak közös hatá­ra sincs. A választ az 1998 és 2000 között dúló etióp-eritreai háborúban találjuk meg. A két ország közötti pontatlan határvonal miatt kirobbant háború - amely hetvenezer 108 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom