Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta
Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta keresztény Etiópia elleni dzsihád megvívására, Ogaden visszafoglalására és az etióp kormány megdöntésére szólította fel a szomálikat (és az etiópokat). Az etióp kormányzatot az UIC és Eritrea - Etiópia másik regionális ellensége - közötti egyre intenzívebb együttműködés is aggasztotta, amelynek keretében Aszmara fegyverekkel és lőszerrel, látott el, továbbá kiképzett UIC-harcosokat. A végzetes hibát akkor követte el azonban az UIC vezetősége, amikor nem volt kész arra, hogy az amerikai kormányzatnak információkkal és felvilágosítással szolgáljon egyes nemzetközileg is keresett terroristák hollétét illetően. Az amerikai kormányzat ugyanis meg volt győződve arról, hogy a kenyai és tanzániai amerikai követségek elleni 1998-as al-Káida-bombamerényletet elkövető terroristák közül néhányan az UIC védelmét élvezik Szomáliában. Az UIC nem volt hajlandó ezeket az értesüléseket sem megerősíteni, sem cáfolni, s ezzel végképp eljátszotta Washington és a nyugati hatalmak kezdeti bizalmát. A kezdeti eufória után az UIC megítélése mind Szomáliában, mind a régióban romlani kezdett, előre vetítve az iszlamisták 2006. végi bukását. Az UIC bukása, az etióp offenzíva és a lázadók harca a megszállók ellen A törvényszékek fentebb vázolt radikalizálódásával párhuzamosan megnőtt a fegyveres összeütközés veszélye az UIC és a már régóta Nyugat-Szomáliában állomásozó etióp hadsereg alakulatai között. Nyílt titok volt ugyanis, hogy Etiópia reguláris alakulataival támogatja és őrzi a Baidoában ülésező és csekély saját katonai erőnek parancsoló TFG-t. Az etióp támadást és az UIC bukását közvetlenül végül két tényező siettette: az egyik az Aweys sejk által egyre gyakrabban és radikálisabban megfogalmazott felhívások sora az Etiópia elleni dzsihádra; a másik tényező pedig az UIC fegyveres szárnyának lassú előrenyomulása Baidoa irányába. Amikor 2006. december 20-án az UIC-csa- patok már csak 25 kilométerre voltak Baidoától, az etióp vezetés döntő ellencsapásra szánta el magát. Hogy a bekövetkező etióp offenzíva az amerikaiak belegyezésével és támogatásával indult-e meg, ahogy számos sajtócikk fogalmazott, vagy Etiópia magától döntött a támadás mellett, még nem tisztázódott egyértelműen. Az viszont tény, hogy a tankokkal és légierővel támogatott offenzíva meglepően sikeresnek bizonyult, még akkor is, ha közismert, hogy az etióp hadsereg az egyik legnagyobb létszámú és legtapasztaltabb hadsereg Afrikában. Az etiópok a háború első napjaiban három nagyobb ütközetben megsemmisítették az UIC és eritreai szövetségeseik csapatait, majd december 29-én elfoglalták Mogadishut. Az UIC vezetősége és megmaradt tagjai dél felé, a kenyai határ irányába menekültek, ahol január első napjaiban az amerikai légierő egy AC-I30-as gépe légicsapást mért a menekülőkre, mivel al-Káida-tagokat feltételeztek köztük. A légicsapás sikertelen maradt, mivel a körözött terroristákat a híradások szerint nem sikerült likvidálni, a támadás azonban nyilvánvalóvá tette minden szomáli előtt, hogy az Egyesült Államok kinek az oldalán áll a konfliktusban, és egyértelművé tette Addisz-Abeba és Washington szoros együttműködését. 2008. tél 101
