Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta
Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta sikertelen háborút indított Kenya és Etiópia ellen, melyet 1977-78-ban a szintén sikertelen Ogaden-háború követett Etiópia ellen. A függetlenség utáni években tehát Szomália ellenséges környezetben találta magát, a környező államok pedig egy agresszív és irredentista Szomáliával kényszerültek együtt élni. A pánszomálista törekvések és a térség országai között kialakult rossz viszony nemcsak a hatvanas és hetvenes években mérgezték meg Szomália és a környező államok (főképp Etiópia) kapcsolatát, hanem - ahogy látni fogjuk - a 2004 óta újra jelentős tényezővé váltak. Szomália története 2004 óta2 Az átmeneti kormány (TFG) létrehozása és az Iszlám Törvényszékek Uniójának a felemelkedése Szomália történetében meghatározó volt az 1991-es év, amikor Siad Barrét, az 1969 óta kormányzó brutális diktátort egyesült lázadócsoportok elűzték. Győzelmüket követően az különböző lázadócsoportok egymás ellen fordultak, és Szomália az áttekinthetetlen polgárháború káoszába süllyedt. A különböző hadurak irányítása alatt álló militáns csoportok legtöbbször klánhovatartozás és gazdasági érdekek alapján szerveződtek, és állandóan változó ad-hoc szövetségekben harcoltak egymás ellen, miközben fosztogatták az éhínség által egyébként is sújtott civil lakosságot. Az ENSZ ezért 1992-ben béke- fenntartók küldését határozta el, de az 1992 és 1995 között UNOSOM I—II és UNITAF néven futó missziók az ENSZ legsikertelenebb műveletei közé tartoznak - az egyik bevetés során Mogadishuban meggyilkolt és az utcákon végighurcolt amerikai katonák hulláinak látványa a világ összes tévécsatornáján látható volt, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy először az Egyesült Államok, majd utána számos állam visszavonja csapatait a misszióból. Az ENSZ végül 1995 márciusában, 154 békefenntartó katona halála után oszlatta fel a sikertelen UNOSOM II misszióját, Szomália pedig nemzetközi béke- fenntartók jelenléte nélkül maradt 12 évig. A misszió nem értei céljait: nem tudott békét és stabilitást hozni Szomáliának, a politikai, gazdasági és társadalmi élet újjáépítéséről nem is beszélve. Az ország hadurak által irányított és központi kormányzat nélküli ki- sebb-nagyobb anarchikus területekre esett szét, és Szomáliát világszerte „failed state"- ként kezdték emlegetni. A helyzeten nem segített a 2000-ben, főleg arab államok támogatásával létrehozott átmeneti nemzeti kormány (TNG - Transitional National Government) sem, mivel hatalmát nem sikerült az országra és a hadurakra kiterjesztenie. Ennek számos oka volt, amelyek közül kettőt érdemes kiemelni: a) a TNG-t jórészt a Hawiye-klán tagjai alkották és így más, szintén nagyszámú és befolyásos klánok kiszorultak a hatalomból, és b) a TNG egyes minisztereinek közismert kapcsolatai voltak Szomáliái radikális iszlamista csoportokhoz, így az al-Itihaad al-Islami (AIAI) nevű terrorszervezethez, 2008. tél 95
