Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Tarrósy István: Sino-afrikai kapcsolatok a világpolitika rendszerében. Kölcsönös hasznok és lehetőségek a 21. században?
Tarrósy István építését takarják, összekötve „addig szinte elérhetetlen nyersanyaglelőhelyeket (főként olaj- és vasérckitermelő helyeket) az óceánparti kikötőkkel a Kínába történő gyorsabb szállítást elősegítve".40 Nem lehet azonban kizárólag a kínai érdeket és hasznot kiemelni e projektek kapcsán, hiszen e fejlesztések természetes hozadéka az afrikai belső piacok javítása, a közlekedés és szállítás fejlesztése területén lesz mérhető hosszú távon. Kína „régi barátságon" alapuló filozófiája és kommunikációja könnyebben célba ér, mint az északi törekvések - és ezt mi sem támasztja alá jobban, mint a legutóbbi kereskedelmi adatok: „Afrika Kínába irányuló exportja 2000 és 2005 között évi 48 százalékkal nőtt, amely két és félszer gyorsabb, mint az Egyesült Államokba és négyszer nagyobb, mint az EU-ba történő afrikai export ugyanezen időszak alatt."41 Az afrikaiak számára egyértelműen pozitív fejlemények közül kiemelendő továbbá, hogy a KAEF indulásától számítva 31 országot részesített Kína részleges vagy teljes adósságeltörlésben, amelyet a kínai elnök bejelentése nyomán határozottan folytat a legutóbbi, 2006-os pekingi csúcstalálkozó óta. Néhány év alatt 602 kínai cég vetette meg a lábát 49 afrikai országban, üzleteket indítva a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági szektorokban. Az első afrikai cégek is megjelentek Kínában: 2005. augusztus 6-án a dél-afrikai South Africa Michael Diamonds China Co., Ltd. megkezdte működését az egyik külföldiek által valaha létesített legnagyobb gyémántipari telephelyen.42 A befektetések ösztönzése tekintetében (is) sokkoló adatokról olvashatunk: „2005-ben a kínai koncessziós kölcsönök Afrika egészére vonatkoztatva elérték a 800 millió dollárt, amelyből 22 országban 55 projektet finanszíroztak. 2006-ban Kína bejelentette, hogy 2009-re ötmil- liárd USD-ra emeli ezt a keretet, továbbá létrehoz egy újabb ötmilliárd dolláros alapot, amelynek segítségével egyrészt ösztönözni kívánja a kínai befektetéseket Afrikában, másrészt eltörli 33 ország kamatmentes hiteltartozását."43 Sokak szemében azonban Kína veszélyt jelent Afrikára. Azok, akik ezt az álláspontot képviselik, főként azzal érvelnek, hogy előnytelen versenyhelyzetet jelentenek az afrikaiaknak a túlzottan olcsó kínai áruk, amelyek folyamatosan jelennek meg az amúgy is beszűkült afrikai piacokon. Adama Gaye szenegáli újságíró szerint általánosságban igaz, hogy „Kína többet kap cserébe" mindazért, amit akár az adósságeltörlés, akár a kereskedelemfejlesztés, akár a beruházások terén tesz Afrikában. Álláspontja szerint a kereskedelem feltételei nem egyenlők a felek számára, és Kína túlzottan igyekszik kisajátítani Afrika természeti kincseit.44 A kritikusok szerint Kína „újragyarmatosítani" igyekszik Afrikát. Az afrikai problémák nagy része nem csupán a (volt) gyarmatosítóknak vagy (feltételezett) gyarmatosító hatásoknak „köszönhető". Ma már nem lehet, az objektivitást és korrektséget szem előtt tartva, úgy nyilatkozni, hogy Afrika jelenlegi állapota és lehetséges jövője szinte kizárólag e hatások - az afrikaiak szemében főként elnyomás - miatt jutott arra szintre, ahonnan nehéz, számos esetben kilátástalan az előremozdulás. Mind az afrikai reneszánsz45, mind a kontinensméretű összefogások - például az Afri88 Külügyi Szemle
