Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Paragi Beáta: Gyerekkatonák Afrikában
Gyerekkatonák Afrikában nem kapják meg azt a gondoskodást, valahova tartozás értést, amelyre szükségük van. Az esetek többségében pedig pont a konfliktusoknak köszönhetően végleg széteső állam az, amely létrejötte óta képtelen volt megfelelő kereteket biztosítani a társadalom kisebb egységeinek boldogulásához. A gyerekkatona nem elsősorban azért aggályos jelenség, mert „rossz emberek" vagy „kedvezőtlen körülmények" megfosztják boldog vagy kevésbé boldog gyermekkorától. Sokkal lényegesebb következmény, hogy ha valamely társadalom elég nagy hányada állt gyermekként hadban, akkor az a társadalom - a gyermekkorban bekövetkező tanulási folyamat eredményeképpen - szükségszerűen újratermeli azon a körülményeket, amelyek széteső emberi közösségeket, államkudarcokat jellemeznek A kedvezőtlen körülmények megváltoztatását pedig szintén csak erőszak alkalmazása útján tudják elképzelni. Robert Kaplan talán leegyszerűsítve fogalmazott 1994-ben, amikor azt írta, hogy „azon társadalmakban, ahol nem volt felvilágosodás, az emberek felszabadulást találnak az erőszakban." A valósághoz valószínűleg sokkal közelebb áll az az értékelés, amely szerint, ahol zaklatják, kizsákmányolják és megölik a gyerekeket, ott a gyerekek sem fognak mást tenni, mint zaklatni, kizsákmányolni, megölni a másokat. Jegyzetek 1 Búr Gábort és Friderikusz Sándort egyaránt köszönet illeti bátorításukért, hogy foglalkozzam komolyabban a témával; Szent-Iványi Balázst szintén, mivel a kézirathoz fűzött kérdései és észrevételei hozzájárultak a kérdéskör pontosabb definiálásához. 2 Például Ilene Cohn-Guy S. Goodwin-Gill: Child Soldiers: The Role of Children in Armed Conflict. New York: Oxford University Press, 1994. 3 A nyugati közvélemény alatt mindazon állami és nem állami szereplőket (médiát, civilszervezeteket, akadémiai szférát, közéleti szereplőket) értem, amelyek a világ - jellemzően és talán szükségszerűen nyugati társadalomfejlődés és értékrend alapján történő - megváltoztatásának igényével lépnek fel. A „nyugati" jelzőnek nem egyszerűen viszonyítási alapként van jelentősége, hanem abból a szempontból is, hogy a politikai, társadalmi, gazdasági berendezkedésüket tekintve nem nyugati civilizációhoz tartozó közösségek (államok) egyikében sem halmozódott fel olyan mértékű és minőségű strukturált tudás, hogy az őket is érintő (globális) problémák vizsgálata terén versenyképes, autentikus kutatási eredményeket mutassanak fel. Miközben (a) a modern állam megengedheti magának mindazon tevékenységek tömeges finanszírozását, amelyek a fejlődő világ (relatív?) jobbá tételét célozzák, addig (b) a fejlődő világ egy részében működőképes alternatívák nélkül mennek tönkre azok a hagyományos társadalmi mechanizmusok, amelyek hosszú időn keresztül betöltötték a közösségeket stabilizáló, problémamegoldó szerepüket. A fegyveres konfliktusban érintett gyerekek helyzetére számos transznacionális keretek között működő hálózat (transnational advocacy network) igyekszik felhívni a globális közvélemény figyelmét; tevékenységükről és eredményességükről bővebben 1. Charlie Carpenter: International Agenda-Setting in World Politics: Issue Emergence and Non-Emergence Around Children and Armed Conflict. Washington: The American Political Science Association, 2005. 2008. tél 75
