Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Paragi Beáta: Gyerekkatonák Afrikában
Gyerekkatonák Afrikában nem valószínű, hogy az egyensúlyi állapot kialakulása szempontjából hatékony lenne: sokkal jellemzőbb állapot akár a túlkereslet, akár a túlkínálat. Túlkeresletről akkor lehet beszélni, ha az adott fegyveres szervezet az ellenőrzése alatt lévő területen élő lakosságból többet kíván soraiban tudni, mint amennyit képes összeszedni; ez esetben a kínálati oldal fentebb felsorolt bizonyos változói - elsősorban a kényszerített sorozás, vagyis a „vadászmezők" (menekülttáborok, iskolák) gazdagsága - határozzák meg a gyerekkatonák számát, illetve a gyerek-felnőtt katonák arányát. Túlkínálat - más megfogalmazásban elégtelen kereslet - esetén az adott fegyveres csoport felépítése, vezetése, katonai céljai, egyéb ismérvei fogják meghatározni, hogy ténylegesen mennyi gyereket is fog foglalkozatni. Ami itt szűk keresztmetszetet jelenthet, hogy milyen költségei vannak a gyerekeknek, illetve, hogy azok - a kitűzött célok, elvégzendő katonai feladatok ismeretében - mennyire hatékonyak az alternatív erőforrást jelentő felnőttekhez képest. Hogy ténylegesen melyik helyzet is áll fent, azt jelentős mértékben befolyásolja, hogy az adott fegyveres szervezet hogyan, milyen arányban - önkéntesek, illetve kényszer (például menekülttáborokból való gyerekrablások) révén - képes utánpótlást biztosítani magának. Szintén befolyásolja a gyerekkatonák iránti keresletet az adott fegyveres csoport felnőtt tagjainak katonai értelmemben vett képezettsége. Olyan esetben, amikor a vezetők maguk sem katonai akadémiákon képzett tisztek, amikor, a fegyveres csoportok nélkülözik a szervezettséget és szilárd ideológiát, sokkal egyszerűbb - a fegyelmezetlenebb, de kezelhetőbb, manipulálhatóbb- gyerekeknek utasításokat adni, mint mentálisan, érzelmileg érettebb (tehát a fegyveres csoporton belüli rendre veszélyesebb) felnőtteknek. A második táblázatban felsorolt magyarázó tényezők részletes ismertetése meghaladja e tanulmány kereteit, ezért a továbbiakban csupán két lényeges összefüggésekre, a könnyűfegyverek elérhetőségére és a konfliktusok hosszára térünk ki. Sokak szerint gyerekkatonaság fokozott elterjedtsége összefüggésbe hozható a technológiai változásokkal. A Kalasnyikov (AK-47-es) afrikai népszerűsége például magyarázható azzal, hogy a gyarmati uralom Ázsiában és Afrikában való felszámolásához nélkülözhetetlennek bizonyult. Mások az útfüggőség koncepciójára hivatkoznak, amikor azzal indokolják e „lélegzetelállítóan egyszerű" és mégis nagyon hatékony fegyver elterjedtségét, hogy szovjet innovációként szabadalmi jog nem akadályozta annak tömeges előállítását.56 A fegyverekhez való hozzájutás, illetve azok súlya egyes szerzők szerint azért nem szolgál elégséges magyarázatul a gyerekek fegyveres szervezetekben való részvételéhez, mert azok évtizedeken keresztül és globálisan elérhetők voltak, anélkül hogy- a hidegháború időszakában - gyerekek működtették volna azokat.57 A konfliktusok hossza és intenzitása alapvetően befolyásolja a fiatalok perspektíváit. Minél hosszabb, minél erőszakosabb egy konfliktus, annál nagyobb a kockázata kívülállónak - „civilnek" - maradni. Sierra Leone, Angola, Kongó/DRC, Uganda, de Sri Lanka, a Fülöp-szigetek, Indonézia, Kolumbia vagy a Palesztin Területek példája 2008. tél 73
