Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Paragi Beáta: Gyerekkatonák Afrikában
Gyerekkatonák Afrikában foglalkozik a palesztin emberi jogokkal, mert a nemzetközi NGO-világban „minden valamirevaló szervezet" jelen van a palesztin-izraeli kérdésben.11 Olyan közegben, ahol elég sok gyerek kénytelen nélkülözni az önmagáról való gondoskodás állapotának (időszakának) eléréséig szükséges védelmet, kialakul egyfajta „gondoskodási vákuum". A gyerekkatonaság jelenségét antropológiai szemszögből vizsgálók sajátos „patrimonializmusal" magyarázzák azt a kötődést, amely a kiszolgáltatott gyerekeket a kezdetben többnyire ismeretlen, de számukra sajátos védelmet nyújtó erős és befolyásos felnőtte(ebbe)khez köti őket.12 Gyakorlatiasabb kutatási, illetve részben koncepcionális kérdésnek minősül, hogy ki, mely kritériumok alapján minősül gyerekkatonának, mit jelent „fegyveres konfliktusban érintettnek lenni", mely okok magyarázzák a gyerekkatonaságot önkéntesség, illetve melyek kényszerített sorozás esetén, kegyetlenebbek-e a gyerekek a felnőtt kombattánsoknál, egyáltalán mi különbözteti meg a különféle fegyveres csoportokat egymástól, hol a határ nem állami szereplőnek minősülő fegyveres szervezet és közönséges bűnbanda között. Szintén elég széles halmazt érintenek azok a kérdések, amelyek- részben összefüggésben a koncepcionális kérdésekkel - azt boncolgatják, hogy hogyan is mérhetők, érzékeltethetőek tudományos módszerekkel megbízhatóan a gyerekkatonaság komplex problémakörének egyes elemei, mint például a gyerek/felnőtt arány egy-egy fegyveres szervezeten belül.13 Minimális kivételtől14 eltekintve az eddigiekben többnyire újságírók és humanitárius szervezetek által készített beszámolók szolgáltak alapul azon esettanulmányokhoz, amelyek a jelenség Angolában, Mozambikban, Kö- zép-Afrika országaiban, Sierra Leonéban, Ugandában - vagy a világ más pontjain, Sri Lankán, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, a megszállt Palesztin Területeken vagy akár Kolumbiában megvalósult gyakorlatát igyekeztek feldolgozni. Mindezek alapján a módszertani összefüggéseket vizsgálók arra törekszenek, hogy összehasonlíthatóvá tegyék a világ különböző pontjain megfigyelhető gyakorlatokat. E tanulmány - tekintetbe véve az elsődleges forrásokhoz való hozzájutás nehézségeit, a létező koncepcionális és módszertani dilemmákat, illetve a terjedelmi korlátokat- elsősorban arra a kérdésre igyekszik választ találni, hogy mennyiben abnormális a gyermekek fegyveres konfliktusban való részvétele. Feltehető, hogy (i) a gyerekkatonaság megítélése, akár jogi, morális, politikai szempontból nézzük, mind kulturálisan, mind gazdaságilag erősen determinált, illetve (ii) normalitás, illetve a szó hétköznapi értelmében vett racionalitás a nyugati gondolkodásmód, társadalomfejlődés és értékrend mentén értendő. Ennek igazolásához szükséges a rendelkezésünkre álló fogalmi, koncepcionális keretek - és korlátok - ismertetése, amelyen belül különösen „gyerek" és „katona" definíciója, a jelenség volumene, valamint az adatgyűjtéssel kapcsolatos módszertani nehézségek szorulnak tisztázásra (2. fejezet). Ezt követően a gyermek- munka és gyerekkatonaság szabályozása szempontjából releváns nemzetközi jogi normák ismertetése (3. fejezet), majd annak bemutatása következik, hogy az univerzális2008. tél 59
