Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Fodor Erika: Az európai-afrikai fejlesztési együttműködés helye a kibontakozó globális partnerségben
Fodor Erika globális partnerség részeként aktívabb szereplője szeretne lenni az afrikai szegénység csökkentését szolgáló európai, hazai, vagy más donorok együttműködésében, koordinációiban megvalósuló programoknak. Ehhez igénybe lehet venni a multilaterális események adta lehetőségeket, illetve az EU-tagsággal járó intézményes kapcsolatokat is. A globális partnerségben megvalósuló szegénységcsökkentés ugyanarra a forrásra támaszkodik, mint a hazai szegénység csökkentésére irányuló erőfeszítések: a kormányzati akaratra és a társadalmi szolidaritásra. Kihívás Afrikának, Európának, Magyarországnak A millenniumi fejlesztési célok teljesítése Afrikában a globális partnerségben részt vevő valamennyi félnek kihívás. Európának újra és újra át kell vizsgálnia mechanizmusait, amelyek még mindig bürokratikusak, átláthatatlanok. Afrikai szerzők arról írnak, hogy az afrikai emberek előtt nem eléggé ismertek az EU fejlesztési programjai, azok mértéke, irányai. El kell érni, hogy ne csak a politikai-gazdasági vezetés, hanem az afrikaiak tömegei ismerjék meg ezeket. A támogatóknak jobb helyismeretre van szükségük. Az EU még mindig nem alkalmazza széles körben azt a felismerést, hogy az afrikai kultúra, annak sokszínűsége mindannyiunk számára érték. Ennek megőrzése együtt kell, hogy járjon a szegénység csökkentésével, az emberi élet feltételeinek javításával. Az afrikai tradíciótól nem elzárkózni kell, hanem megőrizve és összebékítve a modern követelményekkel, amennyiben lehet, építeni kell rá. Ennek sikeréhez elengedhetetlen a civil kapcsolatok szélesítése, a civil mozgalmak működése. Afrikának meg kell tanulni szembenézni saját felelős döntéseinek következményeivel. A valós demokrácia létrehozása az afrikai elitnek - egyelőre úgy látszik - nem érdeke, a nép pedig nem kényszeríti azt ki. Az afrikai civilszervezetek támogatása azért is fontos, hogy a társadalom önszervező ereje növekedjen. Az afrikai politikai elit is felelős a szegénység csökkentésére tett erőfeszítések kudarcáért, éppúgy, mint a globális partnerek. A felelősség mértékén lehet vitatkozni. Az EU a tagországokkal együtt a legnagyobb donor a világon. Ehhez a globális feladathoz az új tagországoknak is fel kell zárkózniuk, s ez vonatkozik Magyarországra is. Magyarország sem maradhat ki a Millenniumi fejlesztési célok megvalósításából Afrikában. Magyarország is része a globális partnerségnek, s e partnerség 2011-ben, a magyarországi EU-elnökség idején nagyobb transzparenciát kap majd. Érdemes tehát elgondolkodni, milyen irányokba bővítsük az egyelőre gyér afrikai fejlesztési programjainkat. Egyesek már a víz mint eszköz mellett voksolnak, mások az élelmiszer-biztonságot, az energiakérdést vagy éppen az oktatást tartják alkalmas témának. 54 Külügyi Szemle
