Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Fodor Erika: Az európai-afrikai fejlesztési együttműködés helye a kibontakozó globális partnerségben
Fodor Erika Afrika felé fordult. Aktivizálta kapcsolatait számos afrikai országban, többek között 38 afrikai országgal van beruházásvédelmi megállapodása, nagy építkezéseket kezdeményezett, infrastrukturális fejlesztéseket vállalt stb. Afrikát elárasztotta olcsó kínai textiláruval. Azt hangsúlyozza, hogy a volt gyarmattartók feltételei helyett a kínai partner nem tűz ki feltételeket a támogatások felhasználásához. Kritizál minden feltételes segítségnyújtást, elveti a szankciók alkalmazását, amely szerinte ellentmond a segítségnyújtás erkölcsének. 2006-ban Kína afrikai befektetései elérték a 11,7 milliárd dollárt, a kétoldalú kereskedelmi forgalom pedig az 55,5 milliárd dollárt. 2006-ban Kína nyersolaj-behozatalának már egyharmada származott Afrikából. (2006-ban az Európai Unió és tagországainak kereskedelmi forgalma Afrikával 315,2 milliárd dollár volt, ebből Franciaország har- mincmilliárd dollárral részesedett, utána Németország következett 23 milliárddal.)15 Van azonban már olyan terület, amelyre Kína többet szán a jövőben, mint az európaiak s ez az infrastruktúra, amelynek finanszírozására Kína húszmilliárd dollárt tervez a következő három évben, míg az EU az Európai Fejlesztési Alapból (EFA) 5,6 milliárd eurót (8,3 milliárd dollár) jelentett be 2007-ben. Az EU háromoldalú együttműködést kezdeményezett Afrikával és Kínával a 2007. júniusban Brüsszelben rendezett konferencián. A brüsszeli találkozón megállapodtak a folyamatos tájékoztatásban s bizonyos együttműködésben is, de Kína a maga részéről továbbra is a saját útját követi. 2008 márciusában Louis Michel, a fejlesztési és humanitárius ügyek biztosa Kínába látogatott. A látogatás során az újságírók megkérdezték tőle, mi a célja Európának egy európai-kínai együttműködéssel Afrikában. Louis Michel azt válaszolta: „Africa has become a sought-after continent rather than a seeking continent." S miért jó ez Kínának? Michel válasza erre az volt, hogy a kínai „idilli kapcsolatok" csak az afrikai elitnek használnak, s valószínű hamarosan véget érnek, mivel nem járulnak hozzá a lakosság szegénységének felszámolásához.16 Kína nagyszerű eredményeit az afrikai vezetők dicsérik, de az afrikai szakértők, különösen a gazdasági elemzők, kritizálják. Felhívják a politikai elit figyelmét arra, hogy nyitott szemmel fogadják a kínai támogatásokat, mert Kína néhány lépése káros az afrikai fejlődésre, így a textiláruk beözönlése például tönkreteszi a helyi ipart, az infrastrukturális beruházások pedig megnyitják az utat nagyszámú kínai munkás érkezése előtt, így a hazai munkalehetőségek nem növekednek a beruházás által. A gazdasági elemzők szerint Afrikának arra kell törekednie, hogy ne csak nyersanyagainak exportőre legyen, hanem teremtse meg a saját feldolgozóiparát, s termeljen exportra. A politikai elemzők ellentmondást látnak az AU demokráciatámogatása, a jó kormányzás melletti elkötelezettsége és a kínai jó viszony között, mivel a kínaiak az afrikaiaknak a saját fejlődési útjukat ajánlják, amely ellentétes a nyugati mintájú demokráciaszemlélet követésével. 48 Külügyi Szemle
