Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Fodor Erika: Az európai-afrikai fejlesztési együttműködés helye a kibontakozó globális partnerségben
Az európai-afrikai fejlesztési együttműködés helye a kibontakozó globális partnerségben Az AU 2007 júliusában megrendezett csúcstalálkozója azt a képet mutatta, hogy az afrikai vezetők, elrugaszkodva a valóságtól, az országukban lévő szegénységi foktól, álmokat kergetnek Afrika jövőjével kapcsolatban, s nem érettek arra, hogy valódi partnerek legyenek. (A G8-ak éppen a csúcs előtt egy hónappal ajánlottak fel hatvanmil- liárd dollárt az afrikai nyomor és betegségek csökkentésére. Ki tehát a felelősebb?) Az afrikai és európai elemzők az afrikai szegénység fennmaradásának fő okát az afrikai kormányzási hibákban látják. Visszatérő példaként emlegetik, hogy míg Ázsiában a fejlődés meglódult, addig Afrika tovább süllyedt a nyomorba. 1957-ben például Ghána nagyjából azonos életszínvonalon volt, mint Dél-Korea, ma viszont az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem kilencszerese a ghánaiénak, s Ghána még nem is a legszegényebb ország Afrikában. Az elemzők azt is ellentmondásosnak látják, hogy míg Afrika az elmúlt harminc évben erőteljes fellendülésen ment keresztül, s a gazdasági növekedés több országban meghaladta a fejlett országok gazdasági növekedését, ez a növekedés nem éreztette hatását a szegénység csökkentésében. A lakosság nagy része például továbbra sem ismeri az áramot, gázt, telefont, s a vízért is naponta több kilométert gyalogol. Afrika az egyetlen világrégió, ahol a korábbi évekkel összevetve csökkent az egy főre eső élelmiszer-termelés. Mindezekért ma már aligha lehet a gyarmatosítókat okolni. Alapképlet, írják az elemzők, hogy az afrikai elit zsákmányolja ki saját országát, mérhetetlen vagyonokat halmozva fel, miközben az ország szegényedik. Az állam működtetése is sok esetben a politikai elit meggazdagodásának eszköze. Az állam nem szed be adót, vagy csak keveset, és nincs mit elosztani. Az állami pozíciók jelentik a jobb megélhetést, a fix fizetést. Az állami vállalatok további lehetőséget adnak az összefonódásra. Ehhez jön még a hadsereg pozíciója stb. Mivel a rendszerek demokratikus fejlődése névleges, a parlament nem gyakorol ellenőrzést a kormány felett, pedig a soketnikumú afrikai országokban a parlament lehetne a társadalmi kohézió színtere, kialakításának eszköze.10 A választások többnyire polgárháborúba torkollnak, a demokrácia játékszabályai színleltek, s országában a legtöbb afrikai államfő hatalma korlátlan. Az igazságszolgáltatás nem független, jogállamiságról nem beszélhetünk. A fenti kritikákra tekintettel, nem tekinthető véletlennek, hogy az Afrikai Unió elsődleges céljai között szerepel a demokrácia fejlesztése a kontinensen. Fontosságában ezt megelőzi viszont a válságok felszámolása, a béketeremtés. Mindezen feltételek megléte után lehet csak szó a befektetések élénkítéséről, a gazdaság fejlesztéséről stb. A NEPAD-hoz köthető az African Peer Review Mechanism (APRM) létrehozása, amelyhez már 23 afrikai állam csatlakozott, s amelynek célja egy önkéntes alapon működő önellenőrző rendszer működtetése. Ez azért fontos, mert vizsgálja a jó és demokratikus kormányzást, e célból minősíti az országokat, s vizsgálja a fejlesztéscentrikus gazdaságpolitika végrehajtását is. 2008. tél 45
